Eddig valamiért sosem alakult úgy, hogy kifejezetten a gémeket menjek fotózni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ha már nincs más programom vasárnapra, ez épp megteszi. A Duna egyik öble pont jó ebben az időszakban, a víz viszonylag alacsony, viszont tele van élettel: halak, békák és kígyók nyüzsögnek mindenfelé. 

Sajnos vasárnap már nem ment annyira a korán kelés, sőt, az eső is esett, úgyhogy abszolút nem siettem. Valamivel tíz után értem le a partra, de körülbelül másfél órán keresztül csak a kacsák úsztak el egyszer-egyszer, a jégmadár húzott el a másik parton egy alkalommal, meg a fejem felett énekelt a sárgarigó, semmi más nem történt. Már össze is raktam a cuccomat, amikor elhúzott a fejem felett a szürke gém, ami jellegzetes "krekk" hangot hallatva tudatta az öböllel, hogy megjött a vadász. 

Eszméletlenül jól néz ki repülés közben is: 

Ezen a második képen látszik talán a legjobban, hogy a nyakát teljesen behúzza a levegőben, a lábait hátranyújtva halad előre, komótosan keverve a levegőt azokkal a hatalmas szárnyakkal:

Bár családi ebéd volt, azért ezt az alkalmat nem akartam kihagyni, viszont elég nehéz volt úgy visszamászni a kövek közé, hogy a gém ne vegyen észre. A tőlem telhető legfinomabban közelebb lopóztam, és kattintottam pár képet:

Aztán gondoltam egy kicsit lejjebb ereszkedem, hogy valamivel szebb legyen a háttér, de az ágak alatti műanyag üveget nem láttam, ami akkorát reccsent alattam, hogy valószínűleg a túloldalon dolgozó darusok is ijedten ugrottak egyet a székükben - a gém meg persze azonnal elrepült.

Azért nem akartam ennyire könnyen feladni, úgyhogy egy kis ebéddel feltöltve újra visszamentem és milyen jól tettem... Életem egyik legérdekesebb jelenetének lehettem szemtanúja. 

Először is rengeteg sikló volt körülöttem a nagyobbaktól egészen az ekkoráig:

Körülbelül kisujjnyi vastag volt a legvastagabb részénél - de hamarosan főszereplővé vált.

Egy pár perc üldögélés után aztán hangos krekkegéssel beszállt az öbölbe a szürke gém. El sem hittem, hogy ennyire bejött a számításom...

Sokat nem is vesztegette az idejét, egyből a zavarosban kezdett kutatni:

Azok az állandóan kegyetlenül, meredten néző sárga szemek a legapróbb mozgást is észreveszik a vízben:

Sőt, nem csak a vízben. A parton nekem is nagyon-nagyon oda kellett figyelnem, hogy mekkora mozdulatokat teszek, mert a legkisebb mozgásra is azonnal félbeszakította a vadászatot a gém és élénken figyelt, nehogy a vadászból legyen végül az üldözött:

Aztán ahogy sikerült pár percig egy helyben ülnöm, elmélyülve kutatott tovább, én meg igyekeztem minél több használható képet készíteni:

Ami ezután következett, arra nem is mertem volna gondolni. Hamarosan kiderült, hogy nem akármilyen vadászról van szó, mert bár halat fogni korábban is láttam már, de a növényzet közül egy másodperc alatt kiemelt egy vékony kis siklót, pont olyat, amilyenről pár perccel ezelőtt képet tudtam készíteni:

Irtózatos sebességgel elkezdte rázni balra:

És jobbra is:

Arra azonban talán ő sem számított, hogy az áldozat az utolsó leheletéig küzdeni fog. A kedvenc képem lett a következő:

Olyannyira bejött ez a taktika, hogy a gém el is dobta a kígyót - és azt hittem, hogy ezzel vége is a történetnek:

De elég nagyot tévedtem, ugyanis a következő pillanatban már újra a víz alatt volt a madár és a kígyó szerencsétlenségére nem tudott elmenekülni:

Bár még küzdött egy keveset:

De a végén pár vízbe mártás után...

Feladta a harcot:

A gém aztán fogta a zsákmányt és a partra vitte, hogy közelebbről is megnézze:

Aztán újra csőrbe vette:

Lóbált rajta egyet:

Majd egyben lenyelte:

És mintha mi sem történt volna, folytatta tovább az őrjáratot a kérlelhetetlen tekintettel:

A drámának azonban még nem volt vége, mert egy játékos kedvű vizsla rohant le mellettem a lépcsőn (amire a gém egy szempillantás alatt eltűnt), és ezt a jóképű gácsért vette üldözőbe, akit egy hajszál választott el a vizslától, de végül a szárnyaknak köszönhetően légi úton (meg)menekült.

Nem kell az állatvilág izgalmaiért a tévéhez nyúlni, elég, ha az ember pár órát eltölt a szabadban. Ez az alig egy perc alatt lejátszódó vadászat minden percet megért - és garantáltan olyat kapsz, amit a kanapén ülve, a képernyőt nézve soha nem tudsz reprodukálni.