Ben Boda Photography

Elég jó jelnek számít, ha a fotózni induló ember már az autóból kiszállva, öt métert megtéve szembe találja magát egy madárral. Főleg, ha ez a madár a sordély. Nem hinném, hogy a köznyelvben sokan beszélnek erről a kis énekesről, én is előbb hinném, hogy a sordély jelentése valami szerszám, vagy eszköz, mint azt, hogy róla van szó:

Milyen már az a csőr?! Mindenesetre nem csak a fotósnak jó jel a sordély jelenléte, hanem a mezőgazdaságnak is, mert ha egy területen egy kicsit erőteljesebben meglöttyintik a permetszert vagy bármi más vegyszert, akkor a recés csőrű madár egyszerűen odébbáll. Kedves női olvasók most a szívükhöz fognak kapni, mert bár két fészekaljnyi fiókát is felnevelnek egy évben, de a költésben kizárólag a tojó vesz részt. Sőt, a hím még az etetést is lepasszolja a mamának, mivel ő a nap nagy részében az énekléssel van elfoglalva - a tojó helyében megértenék, nem, hogy etetés meg segítség helyett inkább dalol a papa?! :)

Mutatom: 

Szerencsére a szántón sétálva a derékig érő fűben épp elém szállt egy, így egy kicsit más szemszögből is sikerült fotózni a sordélyt:

Kamerába nézés:

Aztán profil:

És végül a hát- és faroktollak:

Itt már akkora volt a csalános, hogy még gumicsizmában is elég kellemetlen volt a haladás, ráadásul számomra ismeretlen sárga apró csúszómászók hada rám ugrott és elég kényelmetlen helyzetbe hozott. Amíg vakarásztam magam, egyszer csak megrezzent a csalános és már rohant is az őz fejvesztve, kettőnk között nem volt öt méternél több.

Bár az első kép bemozdult, de a hangulata miatt így sem dobtam el:

Aztán a nagy meglepődésből ocsúdva még egy ugrás sikerült félig hátulról:

Láttam amúgy korábban, jó 5-600 méterre tőlem legelészni az őzet, aztán pár percig nem figyeltem és teljesen szem elől vesztettem. Itt aztán kiderült, hogy egy irányba sétáltunk...

Visszafelé még találkoztam a már sokat emlegetett cigánycsukkal, aztán nem sokkal messzebb a rozsdás csukkal is. A két madár nagyon hasonlít egymásra, de a rozsdás csukot a feltűnő fehér szemsávból egy pillanat alatt meg lehet különböztetni a cigánycsuktól.

Szóval... Cigánycsuk (fehér szemvonal nélkül, ellenfényben, nem túl szépen):

És egy jó kiállású rozsdás csuk tojó, ahogy épp a környéket kémleli a bokor tetejéről.

Az egerészölyvek is a környéken fészkelnek, és ahogy a fájuk közelébe érek legalább az egyik elkezd körözni a terület fölött és hangos sikoltásokkal tudatja, hogy figyelnek. Ahogy már említettem, imádom őket fotózni:

Visszatérve az őzre... Körülbelül húsz percet álldogáltam a csalánosban egy helyben állva, a sordélyt fotózva, ami alatt valószínűleg húsz percet álldogált mellettem pár méterre az őz is. Bár fotózás közben fokozottan figyelek és igyekszem a lehető legnagyobb csendben menni, ráadásul tényleg csak csalán volt kettőnk között, még így sem vettem észre. Nyilván simán benne van, hogy én voltam vak meg süket - de azért kicsit valószínűbb az, hogy a rejtőzködési gyakorlat billentette a mérleget az őz oldalára, hogy aztán egyszer csak, amikor úgy érezte, hogy átléptem a határt, felugorjon és jó pár kilométerig meg se álljon. Mindenesetre felejthetetlen élmény marad ilyen közelről látni egy vadon élő állatot.