Be volt ütemezve már előre jó pár írás, de a szombat reggelem az összeset felülírta. Gábor, aki édesapám barátja, felrakott egy pár képet a Facebookra búbosbanka fiókákról. Rövid üzenetváltást követően kiderült, hogy van egy pár, aki évek óta a kertjében költ. Elég izgatott lettem, mert nagyon régóta szerettem volna közelebbről is megcsodálni ezt a hihetetlenül izgalmas madarat.
Szombat reggelre beszéltünk meg egy találkozót, Gábor már a kert kapuban azzal várt, hogy már hozza a lótücsköt a fiókáknak a banka, a kertben pedig már bekészített székek vártak, amik egy betontömbre néztek. Házigazdám megkérdezte, hogy amíg a szülők távol vannak, megnézném-e a fiókákat - a betontömböt egy kicsit félrehúzva hét - már meggyűrűzött - kis banka nézett kifelé nagy szemekkel. Nem akartuk túlfeszíteni a húrt - tekintve, hogy büdös bankának is hívják vidéken, mert a fiókák veszély esetén ürülékkel védekeznek... Azt mondja, hiába helyeztek ki odúkat, a banka a betontömböket választja már négy éve folyamatosan. Ő meg igyekszik minél jobban védeni a fészket és a kis bankákat.
Leültünk a székekbe, beszélgettünk egy jót - mert hogy Gábor nem csak a bankákat védi, de szalakóta odúkat is helyez ki, méhészkedik, és úgy általában nagy szerelmese a természetnek, akitől rengeteget lehet tanulni -, aztán egyszer csak átsuhant egy fekete-fehér-narancssárga árny a kerten és a tömbtől nem messze, a kerítés oszlopra szállt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tiszta a terep. Mivel Gábor oktatás céljából már fél iskolás csoportnak is mutatta a madarat, így két embertől abszolút nem jött zavarba. Én viszont csak kapkodtam a levegőt, meg nyomtam az expogombot, mint egy hülye, annyira izgatott lettem.
Először a kerítésoszlopról figyelt:
Aztán közelebb jött, egészen a fészekig, ahol megmutatta a lótetűt balról:
És jobbról is:
Ahogy a képeken is látszik, akkora lótetű lengett a banka csőrében, hogy alig tudta bedobni a fiókáknak a résen. Aztán ahogy megvolt a lepakolás, már indult is a következőért. Én meg gondoltam, egy kicsit közelebb merészkedek: a székről lepattantam a még deres fűbe, hogy jobban a banka szintjére kerüljek. Alig ültem egy perce, máris érkezett a következő lótetű-szállítmány. Bár egy picit bizonytalanabb volt, mert közelebb kerültem a fészekhez, és egy darabig a szomszéd ház tetejéről figyelt minket, azért berepült és ekkor készült a nap számomra legkedvesebb fotója is.
Első körben itt is a beton mögé bújva figyelt:
Aztán jött a kedvenc fotóm, mi ez a frizura?!?!
Még egy körbenézés:
És már repült is a fészekbe a tetű:
Etetés utáni büszke nézés:
A végére aztán még egy rozsdafarkú is megjelent:
Még egy etetést megvártam, aztán nem akartam zavarni a családi reggelit a kelleténél jobban, úgyhogy pár száz fotóval és újabb életre szóló élménnyel gazdagabban indultam haza. Ha minden jól megy, a hét fióka a következő héten kirepül és elindul a saját útján. Gábornak ezúton is óriási hálám!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.