A lakótelepi énekes
Rigók minden mennyiségben

A természetfotózásról az embernek elsőként az jut eszébe, hogy messze kell gyalogolni nehéz felszereléssel, aztán a vadregényes táj közepén üldögélve jó pár órát még várakozni is kell, míg végre megjelenik a várva várt alany. Ez persze az esetek nagy többségében többé-kevésbé igaz is lehet, de ezekért a most következő képekért csak a lépcsőházban kellett lesétálni.

Ha azt mondom, fekete rigó, akkor lényegében mindenki tudja, miről beszélek - a 6 évesektől a 100 évesekig. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy rengeteg példány él Magyarországon, másrészt pedig annak, hogy ők vannak leginkább a szemünk előtt, mert kiválóan alkalmazkodtak az emberek közelségéhez - mivel például a lakótelepek közelében kevesebb ragadozó él, és a táplálékforrás is gazdagabb.  

A házunk előtt is lakik egy pár, akik szorgalmasan gyűjtik az ételt szinte egész nap - emellett pedig az éneket is lelkesen fújják már egészen korán reggeltől naplemente utánig. Régóta figyelem már őket, de eddig - úgy mint mindenki más - egyszerűen elsétáltam mellettük. A fekete rigóknál a hím teljesen fekete, míg a tojó és a fiatalabb példányok barnás színűek.

Konkrétan három métert sétáltam a háztól, letelepedtem és vártam, körülbelül két perccel később pedig megjelent az első példány, egy tojó, szájában tetemes (elnézést) táplálékkal:img_1624-edit.jpg

img_1645.jpg
Amikor lehajol a fűben, szinte teljesen eltűnik, aztán hirtelen felpattan, ugrál és fut egy kicsit és újra elmerül a zöldben. Mutatom hímmel:img_1622.jpg
És egy kicsit jobban látszó tojóval is:
img_1638.jpgAki itt már azért felfigyelt a kattogásra: 
img_1630.jpg

Aztán a napot pont kitakarta a nagy házak összessége, a hím meg persze pont ekkor kezdett el érdeklődni irántam és jött közelebb, szóval a fények nem szépek egyáltalán, de azért gondoltam egy fotót megér:
img_1653.jpg
Valószínűleg ő is tudta, hogy a fények nem a legjobbak és ezért kevésbé volt lelkes a fotózástól és hamar arrébb repült, a tojó viszont a következő körben még érdeklődőbb lett és körülbelül 2 méterre tőlem állt meg: 
img_1664.jpg

img_1666.jpg

img_1668.jpg

Sőt, a végén, a lemenő nap fényében még a fekete rigó egyik sokkal ritkább rokona, egy léprigó is megmutatta magát, akit életemben először sikerült lencsevégre kapnom (ironikusan majdnem "otthonról"):
img_1617-edit.jpg

Talán fontos lehet és idetartozik: elég könnyű fekete rigó fiókákkal találkozni, mert még mielőtt repülni tudnának, kiugrálnak a fészekből. Ha tehát látunk egy barnás kis rigót, aki nem repül el előlünk, akkor semmiképp ne sajnáljuk meg és vigyük haza, mert többet ártunk, mint gondolnánk. A hangjelzések alapján a szülők simán megtalálják a fiókát és gondozzák, amíg teljesen fel nem nő. 

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6714029588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása