Ben Boda Photography

Többször szerepelt már egerészölyv az oldalon (itt, itt és például itt is) néhány képen, és körülbelül ugyanennyiszer el is mondtam, hogy mennyire imádom őket figyelni - meg ha esély van rá, fotózni is. Mivel "régóta" nem jártam már kint a szántón, gondoltam megnézem, mi újság van arra, azzal a szilárd elhatározással fűszerezve, hogy ölyveket fogok fotózni.

"Kis" könnyebbség, hogy még a tél folyamán kifigyeltem egy fészket, ami azért valamiféle támpontot ad, hogy merre is érdemes elindulni - persze ez még koránt sem garantálja azt, hogy ölyvekkel is találkozik az ember. A fészek felé sétálva szöcske invázióba csöppentem, és amíg az kötötte le a figyelmemet, hogy ezernyi apró rugós lábú rovar vesz körül, egyszer csak megzörrent a lomb az egyik fán és őt láttam: 

Bár Magyarország leggyakoribb ragadozó madara és például az autópályák kerítésén tucatjával látható, valamiért sosem sikerült igazán jó képet készítenem, nem túlzok tehát azzal, hogy ez volt az eddigi legjobb ölyvfotóm - ráadásul az első lövésre. És még hol volt a vége... Főleg, hogy újabb körre érkezett a fenséges ragadozó:

Aki ezúttal már hallatta a megszokott, nyávogásszerű kiáltását is (amit amúgy a szajkó jól, és szívesen utánoz):

Teljesen a közeli találkozó hatása alatt voltam még, amikor a kis fasor másik oldalán újabb mozgolódást hallottam, aztán már láttam is a kilövésre kész őzet:

Aki nem is várt rám sokat:

És egy óriási ugrással el is tűnt a szemem elől:

Aztán újabb pár métert sétáltam és már folytatódott is az ölyvvel való fogócskám:

Kétség sem fért hozzá, hogy pontosan tisztában volt minden pillanatban azzal, hogy épp hol vagyok - én meg addig láttam, amíg ő úgy akarta, vagy amíg egyik fáról a másikra vitorlázott. Aztán valószínűleg elege lett a dologból és elindult egy vadászkörútra. Ekkor végre élőben is láttam, amit könyvekben már olvastam, hogy egy sokkal kisebb madár (valószínűleg a fészkét és az utódokat féltve) szó szerint az ölyv fejére koppantott. Sajnos, nagyon messze voltam, de azért dokumentációs célból két fejre koppintás között egyet kattintottam:

Aztán bebizonyosodott, hogy érdemes volt a szöcskék között várakozni, mert a vadászkörút újra felém sodorta az ölyvet. Ezúttal már a pompás szárnyakat is megmutatta kiáltozás közben:

Majd továbbra is jelezve, hogy ő bizony éppen vadászik és nagyon is itt van, tovább körözött kiáltozás közben, kihasználva az összes létező termiket, azaz a meleg légáramlatokat, hogy energiát takarítson meg:

Csendben is volt egy kicsit:

De tényleg csak egy kicsit:

Nagyobb szünet következett, és már összehajtottam a háromlábú székemet is, amikor alig pár méterre tőlem újra előbukkant a fák közül:

Jó, nem mondom, hogy feltétlenül a kamerába nézett kanyarodás közben, de egy kicsit mintha mégis:

Ez a mindössze egy kilós, 120 centi szárnyfesztávú ragadozó, bár nagyon gyakori, nekem mégis különleges. Nem mellesleg a mezőgazdaság számára is igen fontos munkát végez, hiszen nevéből adódóan rengeteg rágcsálót pusztít. Sajnos az úton elütött állatokból is szívesen lakomázik - ebből fakadóan az ölyvek is sokszor válnak autók áldozatává. Még nagyobb baj, hogy egyes helyeken a mai napig vadásszák, sőt, a villanyvezetékek is sok egyeddel végeznek. A favágásokkal, építkezésekkel pedig a költőhelyeket fenyegeti veszély. Bár több tízezer pár fészkel hazánkban, vigyázzunk rájuk, mert elképesztő madarak!