Szemtől szemben Vukkal
Testközelben a szántó vadászával

Nagyon régóta volt a képzeletbeli "mit szeretnék fotózni" listámon előkelő helyen a róka. Bár a Föld egyik legelterjedtebb ragadozójáról van szó, nekem valahogy sosem volt szerencsém hozzá. Köszönhető ez mondjuk talán annak is, hogy rejtőzhet az ember amennyire csak akar, de ha egy olyan hallású ragadozót akar lencsevégre kapni, aki pár száz méterről hall meg egy egeret futkorászni a fűben, akkor elég mozdulatlanná/szagtalanná/hangtalanná kell válni...

Azért jó a szántóföldre járni fotózni, mert elég kevés olyan alkalom van, amikor üres memóriakártyával jövök haza. Madarak, emlősök, virágok, rovarok, naplemente - van miből válogatni mindig. Április közepén jártunk, amikor már az első kémleléskor két hosszú fül lógott ki a magas fűből. Nem véletlenül sorolják a "menekülő állatok" közé a mezei nyulat, mivel a veszély legapróbb jelére is meglapul, aztán óriási sebességgel kilő (akár 70 km/h-val is tud futni!) és meg sem áll, amíg biztonságban nem érzi magát. Mivel nagyon távol voltunk, nem is nagyon próbálkoztam a fotózással, aztán el is tűnt a hosszú fülű.

Szerencsére miközben átvágtunk a mezőn, újra feltűnt a nyúl, aztán egy kis kúszás-mászás árán sikerült közelebb lopózni és kiderült, hogy ketten vannak - ami kizárólag a szaporodási időszakban jellemző, máskülönben magányosan élnek.

img_7705.jpg

Ez a tipikus lapuló póz, fülek hátul, abszolút mozdulatlanság:

img_7743.jpg
Aztán a kilövés előtti utolsó pillanat:

img_7750.jpg

Alig léptünk egy párat, máris mozgást láttunk a távolban: egy őz falatozott a fák alatt. Jó 5-600 méterre volt tőlünk, így nem is nagyon kattintgattam, de dokumentációs célból azért készült néhány kép:

img_7772-2.jpg

Sokkal érdekesebb volt a kékes rétihéja, akinek ez a vadászterülete és néhány perc múlva meg is érkezett az őz fölé egy ágra, hogy megnézze, mi történik. A héjáról még tervezek egy külön sztorit, annyira kivételes ragadozómadár - sajnos ez alkalommal kép nem készült róla.


Már épp visszafelé sétáltunk, amikor a fák között a nyílt területen egyszer csak megjelent egy vörös folt. Alig hittem a szememnek, de egy róka volt, aki épp a kis patak felé vette az útját, hogy igyon egy kortyot - meg gondolom a közelben lévő nyulak is érdekelték. Szerencsére két fa kiváló keretet adott - meg talán egy kis fedezéket is:

img_7833-2.jpg

img_7835-2.jpg
Egy másodpercre vettük csak le a szemünket róla, azonnal el is tűnt, de azért gondoltam, hogy elindulok arra, amerre a legutóbb láttuk, hátha még látom a messzeségben. Aztán jött a meglepetés: körülbelül öt méterre tőlem megjelent a vörös fej - és még ekkor sem vett észre! Alig tudtam egy helyben állni a meglepetéstől és az izgalomtól - szoborrá merevedtem, levegőt sem vettem. Aztán azért gyorsan magam elé kaptam a fényképezőgépet és már exponáltam is:

img_7842-2.jpg
Persze a kattanó zárra azonnal felfigyelt a ravaszdi:

img_7843-2.jpg
Akiben ekkor tudatosult, hogy nagyon nincs egyedül:

img_7845-2.jpg

Óriási hátraarcot követően villámgyors vágta következett - a rókák az őzekkel ellentétben tényleg nem fordulnak meg megnézni, hogy jól látták-e, hogy valaki a közelben van. Ha egyszer észrevettek, akkor futnak, amíg jónak látják. Ez a példány vagy nagyon figyelmetlen volt, vagy csak akkora szerencsém volt, hogy a szél is jó irányból fújt, a lépéseim hangját is elmaszkolta valami és valami egészen másra koncentrált a róka, ezért nem vett észre - őszintén szólva inkább az előző lehetőséget tartom valószínűnek :)

Nem szoktam elrakni a fényképezőgépet egészen addig, amíg haza nem érek. Ez ebben az esetben is elég jó taktikának bizonyult, mert még hazafelé tartva, az autóból észrevettünk három őzet, ahogy legelésztek. Bár elég bokros volt az út széle, azért egy képet sikerült kattintani róluk is az ágak között, mielőtt egy arra járó traktor mindhármójukat el nem ijesztette:

img_7879.jpg

Egy biztos: meghatározó élmény marad, ahogy farkas... akarom mondani rókaszemet néztünk egymással a ravaszdival. Csak remélni tudom, hogy találkozunk még...

  

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4213954808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.05.21. 23:06:47

Haha, én őzet, nyulat a balkonról, ablakból szoktam fotózni... :D
Pedig nem az erdészlakban élünk.Olyan szinten el vannak itt urbanizálódva, hogy arra szó nem létezik.Igaz, hogy viszonylag kellemes az életterük, van sok erdő és vízfelület, és az autóforgalom se nagy.Róóó csak egyszer volt, és nem is állt meg, hanem galoppozott, szürkületben, ráadásul a fényképező bent volt a szobában, szóval nem volt sok esélyem...
Jól nyomod, ne hagyd abba. :D

Boda B. 2018.05.22. 09:05:04

@geegee: Szerencsés vagy, te otthonról, kényelmesen fotózol őzeket, én sárból-vízből kúszva... Hol van itt az egyenlőség?? :)ú
Köszönöm!
Üdv
B

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása