Az már tegnap kiderült, hogy a mezei veréb különlegesen ügyesen fogyaszt szedret! Viszont ugyanilyen ügyesen gyűjtöget a széncinege a fiókáknak - igaz, ő nem éri be holmi gyümölccsel, egyből ragadozó üzemmódba kapcsol és számolatlanul repíti haza a hernyókat a kicsiknek.

Bár az a nap nem indult a legjobban, és a verebek néhány perc múlva el is csendesedtek, miközben fotóztam őket, aztán el is repültek, hamarosan megjelent egy másik lakó, aki a szederfa mögötti bokros részen fészkelt: a széncinege. 

Őszintén szólva ez volt az első alkalom, amikor ilyen közelségben nem magvakat csipegetni láttam, hanem ragadozóként - és meg kell mondanom, nem akármilyen vadász rejtőzik a szelíd külső mögött, mert körülbelül 10 percig figyeltem és ezalatt az idő alatt 6-7 alkalommal is hernyóval a csőrében jelent meg.

Először csak az ágak közül lesett kifelé:

Aztán egy kicsit hátat fordított és megnézte, hogy a másik irányban tiszta-e a levegő:

Valószínűleg én is nagyon bizalomgerjesztő lehettem, mert nyíltabb területre röppent át, és szépen bemutatta a zsákmányt. Először csak oldalról:

Aztán alulról is, hogy lássam, nem akármivel eteti a fiókákat, lelkiismeretes szülőként a legszaftosabb hernyókkal kényezteti az ifjoncokat:

Még egy kicsit közelebb engedett magához: 

Aztán a hernyóbemutatót követően a fészekhez repült. Én meg nem akartam a kelleténél udvariatlanabb lenni és hagytam egy kis teret a széncinegéknek. Az autó felé még egy lepke gyanúsan azt szerette volna, hogy lefotózzam, úgyhogy megtettem neki ezt a szívességet:

A lepkékkel kapcsolatos tudásanyagomban nagyon nagy lyukakat kell még betömni, úgyhogy maradnék a szín alapján a barna (talán tarka?) lepkénél - szívesen veszem, ha valaki kiokosít, hogy pontosan kibe botlottam ott a mezőn.

Egy dolog biztos: ha olyan ütemben kapják azóta is a hernyókat a kis cinegék, mint amikor ott voltam, akkor hamarosan túlsúly problémákkal kell majd szembenézniük - bár azt hiszem, a repülés elég jó kardió lehet...