Egy korábbi poszt alatt kommentben érkezett a sugallat, hogy nem ártana mozgóképekben is megörökíteni egy-két jelenetet - például a kócsagok vadászatát. És mivel videózni egy-egy kivétellel szinte alig szoktam, így érdekel ez a kihívás. Itt az első próbálkozás...
Persze először kellett egy alany, úgyhogy a megbízható Duna-partra mentem, és ezúttal nem a nagy, fix 500-as objektívet vittem magammal, hanem a jóval kisebb, könnyebben kezelhető, és ami a legfontosabb, képstabilizátorral rendelkező Tamron 150-600-at.
Sokat nem is kellett várnom, mert szinte azonnal megjelent a kis kócsag:
Bár nagyon nem tűnt vadászós kedvűnek ezen a délutánon, kezdésként például körülbelül félórát ült így:
Boldognak nem nevezném, de aztán átszállt a folyó egy másik szakaszára, én meg fentről próbáltam meg néhány percnyi videót készíteni. A következő klip kézből készült, a szerkesztési tudásom a nullához közelít, cserében egy pillanatra egy jégmadár vadászatot is sikerült megörökítenem. Szóval voilá:
Aztán ahogy befejeztem a videózást, visszaültem a part szélére - lényegében ezzel egy időben megjelent a szürke gém, aki "finoman" a kócsag tudomására hozta, hogy ki a főnök:
Egy idő után annyira elviselhetetlen lett a szúnyogok inváziója, hogy hazafelé indultam, a ház mellett pedig még találkoztam a fekete rigókkal, akik épp vacsorához készültek és láthatóan volt miből falatozni:
Nagyon tetszett, ahogy szinte büszkén pózolt a rovarokkal teli csőrével!
Igyekezni fogok ezentúl videón is megörökíteni az élményeket - bár egyelőre még nagyon emlékeztetni kell magamat rá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.