Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az első találkozást követően magától értetődő volt, hogy másnap reggel is meglátogatom a sziklás részt, ahol a kárókatonák pihentek - és szerencsémre újra ott voltak, ráadásul ez alkalommal már négyen. A négyből egy pedig egy fiatal példány volt, ami a színéből is látszott - meg persze abból, hogy.
Először a szikla tetején üldögélt a világos, szürkés színű példány egy idősebb fajtársával, de aztán hamar megjelent egy másik fekete egyed és elzavarta a tetőről a fiatal kárókatonát.
Itt még a fiatal van a tetőn:
Itt pedig már a térhódító idősebb:
Elég közel voltam, hogy elkapjam a lezavart, szikla körül úszkáló madarat, aki itt még azért elég ideges volt:
Aztán még nagyobb szerencsémre a hozzám egyik legközelebbi sziklára esett a választása a fiatal búvárnak, ezért egy-két közeli portréra is esélyt kaptam:
Közben az egyik szikla takarásából élénken figyelt egy harmadik fekete kárókatona, annyira, hogy még a szája is tátva maradt:
Fiatal hősünk megunta az egy helyben toporgást és egy szökkenéssel egy másik sziklán termett:
Majd az új helyről a víz alá is bekémlelt a halak után kutatva:
Ezután egy pillanat alatt a vízben termett és bebizonyította, hogy nincs olyan kis hal, amiért ne lenne érdemes lemerülni:
A sikeres vadászat aztán az önbizalmát is meghozta, mert újra arra a sziklára mászott, ahonnan korábban lezavarták:
Aztán a két sziklatetőn pihenő fekete madár mellett, pontosabban alatt keresett helyet magának, amivel láthatóan mindenki elégedett volt - helyére állt a hierarchia. Még néhány portrét és teljes alakos képet sikerült csennem:
Aztán mintha egy karmester intett volna be, mind a négyen a távozás mellett döntöttek, amikor a turisták ébredezni kezdtek és egyre többen figyelték a sziklán sütkérező kárókatonákat. Elképesztő élmény volt ennyire közelről figyelni őket. Később is láttam még őket az öbölben és a kikötőben úszni, de ahogy a hétvége közeledtével megjelent a nagyobb embertömeg, ennyire közel nem sikerült hozzájuk kerülnöm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
