Mezei makróvilág

Nem úgy van mostanában időm fotózni, ahogy szeretném - így hát amikor csak tehetem, megragadom az alkalmat és kimegyek valamelyik bejáratott helyemre. A legutóbbi fotózáson nem pont úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna - szerencsére...

Bizony, szerencsére, mert így is elképesztő élményekben volt részem. Mint azt legutóbb is írtam, igyekszem egyrészt változatossá tenni a fotózásokat, és olyan mentalitással elindulni itthonról, hogy bármi lesz is, annak nagyon fogok örülni - ha fotók nélkül jövök haza, akkor a kint eltöltött időnek, ha pedig akár csak egy kép is lesz a memóriakártyán, az csak annál jobb.

Madarászni indultam, nyakamban a távcsővel meg a nagy teleobjektívvel, de valahogy nem voltunk egymásra hangolva a madarakkal, mert hiába túráztam másfél órát, még egy galamb sem repült el felettem. Így aztán fentről, szépen fokozatosan, egyre lejjebb kezdtem el nézelődni, gyorsan felcsavartam a makróobjektívet és megálltam egy mezőn. 

Nem meglepő módon hamar találkoztam Magyarország leggyakoribb nappali lepkéjével, a répalepkével (vagy a kis káposztalepkével).  

img_7798.jpg

Komótosan repkedett a virágok között, majd a felkelő Nap fényében sütkérezett:

img_7807.jpg

Aztán hamar elterelte a figyelmemet egy sokkal színesebb lepke, a nappali pávaszem. Ő talán a legismertebb hazai lepkefaj, ami nem csoda, hiszen egészen elképesztő mintázata semmivel nem összetéveszthető. Itt épp az egyik kedvenc pihenőhelyén, egy bogáncson sikerült lefotóznom:

img_7811.jpg

Nagy szerencsémre alig pár méterre pihent ez a kis szénalepke az úttól. A tavasztól őszig látható faj az egyik kedvencem, egyszerű, de mégis különleges - legalábbis számomra:

img_7833.jpg

img_7840.jpg

Miközben a kis szénalepkékhez próbáltam minél közelebb férkőzni megjelent a színen a tényleges kedvencem, a boglárka is. Nála jobban kinéző lepke nincs és kész:

img_7857.jpg

Próbáltam megosztani a figyelmemet, aminek az lett az eredménye, hogy még egy szénalepkés fotó sikerült, aztán mintha a föld nyelte volna el őket, hirtelen mind eltűnt a közelemből:

img_7871.jpg

Szerencsére megtanultam már, hogy a legváratlanabb pillanatokban fordul a szerencse, és az autóhoz vezető úton egy magányos fa levelein megpillantottam ezt a sáfrányszínű kéneslepkét. Életemben először láttam, nagy öröm volt, hogy sikerült lefotózni:

img_7898.jpg

Csak hogy keretbe foglaljam a fotózást, az autó mellett még egy répalepke tűnt fel, aki épp nektárt szürcsölt. Imádom a hangulatát ennek az utolsó képnek.

img_7907.jpg

Tudom, hogy említettem már, hogy sokszor érdemes megállni, közelebb hajolni, és rácsodálkozni, hogy mennyi izgalmat rejt a természet. Engem mindig elkápráztat...

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr3314251611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása