Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az…
Adós voltam már több mint két hónapja ennek a kirándulásnak a beszámolójával - de jobb későn, mint soha. Egy májusi vasárnapon úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb csúcsát, a 639 méteres Prédikálószéket.
Bár a telefonom szüntelenül jelezte, hogy zivatar érkezik, és rettenetes villámokat rajzolt a miniatűr égre, én azért rendíthetetlenül pakoltam tele a hátizsákomat és indultam el a Duna-partra - mert ugye a régi igazság szerint nem lesz vihar, mert "elszívja a Duna".
Elég sokat járok az öbölben, de eddig a figyelmemet leginkább a kócsagok, récék és gémek kötötték le - pedig van még mit fotózni arra. Találtam egy helyet, ahol az alacsony vízállás mellett szinte a víz szintjén tudtam ülni, és mivel a fattyúszerkők és sirályok épp arra…
A természetfotózás egyik szépsége, hogy a fotóalanyok tárháza szinte kifogyhatatlan. Bárhova néz az ember, mindenhol élőlényeket lát - a kérdés csak az, hogy valóban látunk-e, vagy csak nézünk... Én hétvégén megpróbáltam kihívás elé állítani magamat és a szokásostól…
Bármennyire is nagy kedvvel vágok bele egy-egy fotózós körtúrába, azért megesik, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy elterveztem és még egy verebet sem sikerül fotózni. Így volt ez egy április közepi napon is - szerencsére a naplemente a segítségemre sietett.
Majdnem egy hete nem jártam semerre a kamerával - tudom, nem olyan hosszú idő, de azért már hiányzott egy jó cserkelés. Kedden tehát nyakamba vettem a felszerelést, és elindultam a szántóra, ahol pacsirtát szerettem volna fotózni - már régóta.
Egy korábbi poszt alatt kommentben érkezett a sugallat, hogy nem ártana mozgóképekben is megörökíteni egy-két jelenetet - például a kócsagok vadászatát. És mivel videózni egy-egy kivétellel szinte alig szoktam, így érdekel ez a kihívás. Itt az első próbálkozás...
Mióta szarvasmarhákat legeltetnek a környéken, egészen elviselhetetlen a "légyhelyzet" a szántón: lényegében nem lehet egy métert sem megtenni anélkül, hogy tíz és száz közötti légy ne lepné el az embert. Legutóbb már a parkoló autót is belepték a legyek, úgyhogy…
Minden egyes alkalommal úgy indulok el fotózni otthonról, mint egy kisfiú, aki épp indul a szüleivel a játékboltba megvenni a régóta vágyott játékot. Fénysebességgel futnak át a lehetséges történések az agyamon: hátha sikerül az áhított koncepciót megvalósítani, vagy lefotózni valami olyat, amit…
Már sokszor bebizonyosodott, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parkban egymásnak adják át a stafétabotot a fotóalanyok - a fattyúszerkők és bivalyok fotózása után tényleg egy métert sem kellett tennem, mert egyszerűen berepült elém öt méterre az egyik régi kedvencem, a gólyatöcs.
A vasárnap délutánom viszonylag szabad volt, valahogy gyorsan a kezembe került az ágyúcsőre emlékeztető kölcsönobjektív és hamar a Kiskunsági Nemzeti Park felé tartottam (hiszen ilyen, ilyen és ilyen élményekben volt részem legutóbb is).
A kócsag fotózás után egy napot sem akartam vesztegetni az új objektívvel, úgyhogy másnap munka után gyorsan a szántók felé vettem az irányt - ott mindig szinte garantált a siker, valami mindig történik, ráadásul a mindennapos viharok is épp szünnapot tartottak.
A mai történet egy nagy köszönettel kezdődik - nem mindennapi dolog történt ugyanis. Néhány hete a napi hirdetés böngészésem közben rátaláltam egy régi vágyamra, egy gyönyörű objektívre, ami igazi természetfotós ínyencség - ennek megfelelően szabad szemmel, jó messziről…
Ahogy már megírtam a hétvégén direkt ölyveket indultam fotózni, a foglalkozás pedig elérte a célját. Sétáltam vissza az autómhoz, amit egy földutas leágazás szélén hagytam, természetesen ahogy lenni szokott, már beültem, magam mellé támasztottam a fényképezőgépet és…
Többször szerepelt már egerészölyv az oldalon (itt, itt és például itt is) néhány képen, és körülbelül ugyanennyiszer el is mondtam, hogy mennyire imádom őket figyelni - meg ha esély van rá, fotózni is. Mivel "régóta" nem jártam már kint a szántón, gondoltam megnézem, mi…
A Kiskunsági Nemzeti Park szinte kifogyhatatlan élményekkel gazdagított a legutóbbi túránk során. Írtam már a róka kölykökről és a gólyatöcsökről is - ezúttal pedig a szintén hihetetlenül izgalmas gulipánok következnek.
Hetek óta próbálok közel kerülni egy dolmányos varjú családhoz, akik a Dunaparton élnek - de mindeddig bármilyen óvatosan közelítettem, kúsztam-másztam, fák mögött bujkáltam, semmivel nem tudtam túljárni az eszükön, és mielőtt képek születtek volna, mindannyian arrébb…
Az első impulzus, amiért el akartam kezdeni madarakat fotózni egy gólyatöcsről készült felvétel volt, amit egy magazinban láttam. Fekete-fehér tollazat, előrehajló piros láb egy nagy víz közepén a lemenő Nap fényében - annyira megragadott, hogy tényleg ennek köszönhetően kezdtem el beleásni magamat…
A természetfotózásról az embernek elsőként az jut eszébe, hogy messze kell gyalogolni nehéz felszereléssel, aztán a vadregényes táj közepén üldögélve jó pár órát még várakozni is kell, míg végre megjelenik a várva várt alany. Ez persze az esetek nagy többségében…
