Néha egy kép is elég

Nehéz fenntartani az arany középutat a természetfotózás során - legalábbis nekem mindenképpen. Egyrészről ott van a kezemben egy digitális kamera, amivel tulajdonképpen semmibe sem kerül egy fotó, nem úgy, mint a filmes elődök esetében - ráadásul ez a kamera 10 fotót lő egy másodperc alatt, hamar megvan tehát a sok száz, de akár több ezer kép is egy-egy fotózáson. Nyilván az a cél, hogy egy-egy ilyen sorozatlövéssel sikerüljön megörökíteni egy olyan pillanatot, ami mondjuk a másodperc tört része alatt megtörténik és csak nagyon nehezen, nagyon hosszú idő alatt megismételhető - ha egyáltalán megismételhető.

A másik oldala ennek az egyenletnek az, hogy ha az ember több ezer fotót lő minden alkalommal, akkor ez egyrészt néhány hónap alatt több száz gigabájtnyi fotót eredményez majd, másrészt pedig rettenetesen hosszú időt el lehet tölteni a fotók importálásával aztán a kiválogatással: van, ami egyszerűen kiszórható, nem éles, elmosódott, elrepült a madár az ágról, rossz a fény, pont elfordult és van, amikor mondjuk 5 fotó készül fél másodperc alatt ugyanabban a pózban és lényegében ugyanaz látható mindegyik képen, sok esetben azonban apró élességbeli különbség azért mégis van, törekedni kell tehát, hogy a legélesebbet, legrészletgazdagabb fotót válasszuk ki. Ezután pedig még következik a szerkesztés és a kategorizálás - és máris ott vagyunk, hogy több idő telt el azzal, hogy megszerkesszük a fotókat, mint azzal, hogy elkészítsük őket.

Egy ideje tudatosan igyekszem tehát maximum 2-3-4-es sorozatokat lőni, illetve már a helyszínen előválogatni az elkészült képeket és törölni azokat, amik biztosan nem sikerültek - ezzel órákat lehet spórolni az utómunkáknál. A kedvencem azért továbbra is az, amikor nagyon kevés, mondjuk csak öt kép készül pár óra alatt, de abból az egyik valamiért nagyon közel áll a szívemhez.

Ennél az őszapónál sikerült: pont akkor és pont oda repült, ahova és amikor szerettem volna, ráadásul sikerült egy kicsit a szokásostól eltérő pózban fotózni, az élesség is rendben van és a kompozíció sem rossz. Ja, és össz-vissz egyet kattant a gép. Pár apró igazítással ez lett a végeredmény:

img_8882-edit.jpg

Többször is írtam már idén, de ez tényleg a kedvencem az őszapóról. Valószínűleg sokáig az is marad... Egy darab kép készült mégis elégedetten gondolok vissza arra a napra - a kevesebb néha tényleg sokkal több.

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr115470600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mitya Ivanov 2020.02.19. 09:21:40

Őszapó? hol?
ez egy miniatűr kos
:)
(csőr=szarv, fejtető=orr, tarkó=pofa)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.03.25. 18:11:14

@Mitya Ivanov: Adom, teljesen jó.
Mondjuk, szerintem inkább valami kecskeféle, de ezen nem veszünk össze.
:D

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"