Egy április végi motorozás közben vetődtünk el egy közeli halastóhoz, ahol pár éve jártam utoljára fotózni. Nagy, fehér madárcsapatra lettem figyelmes, először azt hittem, hogy kócsagokat látok, aztán rájöttem, hogy ők bizony a fokozottan védett kanalas gémek!

Eddig egyszer találkoztam ezzel a fajjal két éve, akkor is csak annyira, míg elhúzott a fejem fölött egy kiskunsági kiruccanás alkalmával. A kanalasgém ráadásul igazából nem is gém, hanem az íbiszfélékhez tartozik. A kanalas része viszont igaz a nevének, hiszen a csőre egy kiszélesedő kanálra emlékeztet, amivel a vízben kaszálva vadászik halakra, ebihalakra, rákokra. Ahogy valami hozzáér az érzékeny csőrhöz, már össze is zárja, és nyeli is le az áldozatát.  

Pont a táplálkozási szokásai miatt olyan sérülékeny a populációja, és ez az, ami miatt fokozottan védett madár, félmilliós természetvédelmi értékkel, hiszen csak nagyon speciális vízmélységben tudnak táplálkozni. Épp ezért szárazabb években a populáció egy része nem is kezd fészkelésbe.  

Mivel sérülékeny a populáció, ráadásul vonuló fajról van szó, tehát ritka vendég, ezért nagyon megörültem a megjelenésüknek és igyekeztem minél több fotót készíteni a csapatos halászatról.

A kanalasgémek általában derékig érő vízben, nádasokban fészkelnek - ilyen mély víz kell ahhoz, hogy a ragadozó emlősöket távoltartsák a tojásoktól és később a fiókáktól is, akik kéthónapos korukban már röpképesek és követik a szüleiket. 

Szerencsére a táplálékot kutató csapat új területre tette át a székhelyét, és pont felém repültek. Itt is jól látható, hogy a nevével ellentétben nem gémmel van dolgunk, hiszen a gémfélék behúzott nyakkal repülnek, a kanalasgémek pedig nyújtott nyakkal, mint mondjuk a gólya:

Már épp új fotóalanyok után néztem volna, amikor a távolból újból megpillantottam a nagy fehér sziluetteket az égen: az új terület aztán mégsem bizonyult szerencsésnek, így a teljes csapat visszarepült a korábbi helyre, ami épp előttem volt, így még egyszer alkalmam adódott repülés közben fotózni ezeket a 110-130 centi szárnyfesztávolságú, 80-90 centis madarakat.

Itt talán a sárgás színű, jellegzetes tollüstökük is jobban kivehető már:

A hazai állomány jelentős részét már fióka korában gyűrűkkel jelölik meg, ahogy ez a következő képeken is látszik, hogy a vonulásukról, iaz élettörténetükről és a túlélési jellemzőikről minél többen tudjanak meg a kutatók.

A kóborlásuk alatt akár 1700 egyed is összeverődhet - bár itt 15-20 madár jött "csak" össze, azért így is értékes élmény volt egy pár órára bepillantást nyerni a kanalasgémek életébe. Szó szerint értékes, mert ha jól számoltam több mint 10 millió forintnyi természetvédelmi érték kanalazta a vizet...