Látogatás cigánycsukéknál
Avagy családi összhang tíz képben

Csak nagyon röviden erről a blogolásról, mielőtt belecsapunk csukék csörtéjébe...(bocs)

Írtam egy dióhéjas összefoglalót arról, hogy miért fotózom, de talán ide is elfér: egyszerűen kikapcsol. Nem vagyok profi, minden, amit a fényképezőgépekről és a fotózásról tudok, azt az internet, a könyvek és néhány segítőszándékú, nagy tudású ismerős/barát révén szereztem. Így tehát előre is elnézést azoktól, akiknek ez szakmája, biztosan lenne mit hozzáfűzni a képekhez (amit persze tegyetek is meg, kérlek!).

Mindenesetre örömömet lelem abban, hogy egy-két órás sárban mászás, csalánban kúszás, darazsak elleni menekülés, megcsúszás és kőre hanyatt esés, meg persze visszafogott anyázás után este egy olyan képet nézegethetek, amin sikerült egy pillanatot elkapnom, amiről korábban nem is tudtam, hogy létezik. Meg ugye, ahogy Rejtő Jenő mondta:

"Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is."

Egy jó fotós azt írta, hogy körülbelül 1000 képből 1 olyan születik, amit aztán meg is tart - nálam valószínűleg ez az arány még rosszabb. Viszont tekintve, hogy rettenetes mennyiségű kép készül még úgy is, hogy egy héten egyszer, de legjobb esetben is legfeljebb kétszer tudok elmenni fotózni - egy pár órára -, úgy éreztem, hogy a közösségi oldalam már nem biztos, hogy el tudja viselni a madarak-vadak-tájak fotóinak obszcén mennyiségét. Meg mondjuk nem is nagyon tudom, hogy például egy ilyen tíz képes sorozatot, hogyan tudnék értelmezhetően feltölteni a Facebookra...

Mindenesetre aki velem tart itt is, azt üdvözlöm a fedélzeten, remélem, legalább annyira jól szórakoztok majd, mint ahogy én szórakozom, amikor ezek a képek készülnek.

 

Bernátkút nem sok mindenről híres - kivéve talán a börtönét, de az meg ugye nem egy túl vidám történet. Akinek tehát nem muszáj, valószínűleg nem azon a környéken tölti a szabadidejét. Szerencsémre. Mert így, az emberektől viszonylagosan "távol", a szántóföldekkel bőven teletűzdelt tájon egészen elképesztő gazdagsággal tarol a természet. A teljesség igénye nélkül láttam már a földeken: gólyát, ölyvet, héját, vércsét, őzet, rókát, gémet, récét, ludat, seregélyt, sordélyt, nyulat, fácánt, gébicset, verebet, gyurgyalagot, poszátát, tengelicet, varjat, karvalyt, kakukkot, rozsdafarkút, vörösbegyet, szürke légykapót, erdei pintyet, barázda billegetőt és cigánycsukot is.

Most a végéről kezdeném: aki esetleg nem ismerné, a cigánycsuk egy apró, 12-14 grammos (!) madár, aki a magasból, egy nádszál vagy faág tetején csimpaszkodva lesi a leendő áldozatokat. Pár nappal ezelőtt összesodort vele az élet, akkor 50 percet térdeltem a csalánosban, míg a kedves tojó engedett magáról egy darab képet. Mindenesetre jó jelnek tartottam a dolgot, főleg, hogy a hímmel is találkoztam és úgy gondoltam, hogy újra elnézek feléjük, hátha már nem csak az udvarlás megy, hanem esetleg új szintre lépett a kapcsolatuk.

Nem is egyet, hanem mindjárt legalább 5-6-ot lépett előre a két szerelmes kapcsolata, mert hogy ennyi tojást raknak egyszerre a talajon elhelyezett fészkükbe - amit konkrétan a betonút mellett egy méterre helyeztek el, hogy miért, elképzelni sem tudom, lehet, hogy így a gyerekeknek nem kell majd annyit sétálni a megállóba és könnyebben járnak majd a cigánycsuk iskolába busszal...

Mindenesetre nagyon nem bántam a dolgot, mert így legalább nem kellett megismételni a csalánban mászós kellemes perceimet.

Néhány perc múlva meg is jelent a családfő, csőrében egy elég méretes lepkével, diadalittasan rászállt a fészekhez közeli ágakra és körbemutatta a világnak, hogy mit fogott:    

img_8965-edit-2.jpg

Akkora volt az a lepke, hogy a közelben egy kis bokor tetején épp landoló tojónak szó szerint leesett az álla:

img_8990-2.jpg

De itt még nem állt meg a hím, meg akarta mutatni, hogy minden megrakott szekérre fér még egy lapáttal és megjelent a virágok között - elég stílszerűen, Anyák napján - szájában egy elég rossz napot kifogó hernyóval, akiből már biztosan nem lesz pillangó:

img_9024-2.jpg

Valószínűleg túlságosan nagyképűre sikeredett ez a kettős belépő, mert pár perccel később a tojó is megmutatta, hogy nem akármilyen fából faragták és szájában egy darázzsal repült a fészek fölé:

img_9043-2.jpg

Látszott, hogy a hímben megtört valami, azt hitte, hogy pótolhatatlan - és most a kőkemény valóság hideg öklével kapott egy gyomrost. A végtelenbe révedő tekintettel gondolkozott az élet nagy dolgain:

img_9069-2.jpg

A tojó, aki a hímet nézte, egy kicsit értetlenül állt a dolgok előtt:

img_9071-2.jpg

A hím vigasztalhatatlan volt, morcosan repült el egy másik irányba néző ágra, hogy még látnia se kelljen a darázzsal kérkedő tojót:

img_9088-2.jpg

Aztán a hisztiből elege lett a hölgynek és tollakat felborzolva érkezett meg a hím mellé, aki továbbra is játszotta a sértett szerepét és egyből elfordult:

img_9134-2.jpg

A tojó már tényleg nem tudta mit tegyen, legyintett a hímre egyet és körülnézett, hogy látja-e még valaki ezt a szappanoperába illő alakítást:

img_9140-2.jpg

Aztán a fiókák hangja csak közös nevezőre hozta a párt, akik, bár szárnyat nem fogtak, de végül együtt repültek el:

img_9137-2.jpg

Persze ennél azért egy kicsit kevésbé szappanoperás a cigánycsukok élete - amihez hozzátartozik, hogy egy pillanat alatt majdnem ketté is tört, amikor egy kíváncsi karvaly még a bozótba is berepült, hogy elkapja a hímet, de a kiváló reflexeknek és repülésnek köszönhetően sikeres volt a menekülés.

Betekintést nyerni egy ilyen apró madár életébe hihetetlen. Látni, ahogy egy egy dekás tollhalmaz az életéért küzd - vagy úgy, hogy ő vadászik, vagy úgy, hogy őt vadásszák - lenyűgöző. Remélem, valamennyit sikerül majd ezekkel a képekkel átadnom.

Az, hogy mennyire lesz itt menetrendszerű a tartalom, egyelőre elképzelni sem tudom. Több tízezer elkészült képből jó néhány van, amit megosztásra érdemesnek gondolok, ezek közül igyekszem majd minél többet megmutatni.

Addig is írjatok, lájkoljatok, kövessetek, osszatok meg és kommenteljetek!  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5413896082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.05.21. 23:18:58

Hahaha, ez is jó volt...Szuper képek a kisebbségi-csukokról. :D
Egy kérdés, milyen szubjektívet használsz madarakra?

Boda B. 2018.05.22. 09:06:14

@geegee: Szia! Köszönöm:)
Általában egy 150-600-as Tamron van a gépen, nagyon ritkán 70-200 2.8 (szintén Tamron).

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása