Az egyik hétvégén újból elindultam szokásos kis körutamra, de valahogy semmi nem akart működni. A Dunaparton, a szántón, a tavaknál még csak mozgást sem lehetett látni. Meleg is volt, rosszul is aludtam, úgyhogy kicsit nyűgös voltam, hogy még fotózni is hiába indultam el.

A gyurgyalagok a messzeségben vitorláztak a levegőben, az egyetlen közelben lévő gébicset pedig egy kerregő kismotor zavarta el, úgyhogy tényleg összeraktam a felszerelést, megfordultam a földúton az autóval és elindultam kifelé. Ahogy balra néztem egy farakás tetején megjelent egy veréb. Gondoltam, ha már ilyen szépen kiállt, lefotózom, legalább nem megyek haza üres kézzel. Aztán megjelent még egy, meg még egy, meg még tíz.

Gyorsan félreálltam, kipattantam az autóból és megpróbáltam valami elfogadható szögbe állni. Egy eperfa volt a főhadiszállásuk, és gyorsan kiderült, hogy ez nem volt véletlen. 

A mezei veréb annyiban tér el házi rokonától, hogy a fején van egy fekete folt, illetve esetükben a hím és a tojó szinte megkülönböztethetetlen. Bár alapvetően rovarokkal táplálkozik, hamar egyértelművé vált, hogy az érett eper esetén kivételt tesz a ragadozó életmódtól. Mesterien választja ki a legérettebb gyümölcsöt és sebészi pontossággal metszi le a fáról:

Aztán jó sokáig gondolkozott, hogy hogyan fogyassza el a megtermett gyümölcsöt:

Forgatta jobbra és balra:

Aztán szép lassan, de annál nagyobb élvezettel csipegetni kezdte:

Közben megjelent egy másik versenyző is, aki azonban villámsebesen fogta a szajrét és el is tűnt:

Közben az eperrel küzdő veréb már pépesre forgatta a csőrében a gyümölcsöt:

Aztán megpróbálta egyben letuszkolni:

Még a nyelvét is kidugta:

A fejét is hátrahajtotta:

Aztán végre sikerült a mutatvány és nagy megelégedettséggel dőlt előre az ágon, hogy jobban megnézzen magának:

Újabb ékes bizonyítéka volt ez a nap két dolognak is: egyrészt, hogy soha nem érdemes feladni, mert a legváratlanabb pillanatban is felbukkanhatnak érdekességek; másrészt pedig újra bizonyos lett, hogy az unalmasnak és mindennapinak gondolt madarak milyen elképesztően izgalmasak és szépek valójában.