Az első impulzus, amiért el akartam kezdeni madarakat fotózni egy gólyatöcsről készült felvétel volt, amit egy magazinban láttam. Fekete-fehér tollazat, előrehajló piros láb egy nagy víz közepén a lemenő Nap fényében - annyira megragadott, hogy tényleg ennek köszönhetően kezdtem el beleásni magamat a természetfotózásba. Nyilvánvalóan ennek megfelelően, amióta fotózom, azóta szerettem volna gólyatöcsöket fényképezni, ami több dolog miatt sem egyszerű.
Egyrészt nincs belőlük túl sok, hiszen körülbelül 200-1000 pár fészkel Magyarországon, ráadásul még ez a szám is sokban függ például az éves csapadékmennyiségtől, és mivel vonuló madár, augusztusban már Afrika felé veszi az irányt. A Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kirándulásunk alatt azonban nem csak róka kölykökkel, hanem még sok minden mással is megajándékozott - köztük a régóta várt gólyatöccsel.
Épp elindultam a víz irányába, amikor a fejem felett megjelent ő:
Már ennyiért megérte volna utazni, de aztán a szemem elé tárult a sekélyes part, ahol három-négy gólyatöcs álldogált a vízben. John Rambo-t megszégyenítő módon hasra vágtam magam és próbáltam az izgatottságot minél jobban elfojtani magamban, hogy ne remegő, elmosódott, életlen képeket készítsek, ha már ennyit vártam erre a pillanatra.
A sekély vízben rovarokat és egyéb gerincteleneket szedeget össze:
Rengeteget áll féllábon (ami azért elég különösen előrehajlik):
Gondolkozik az élet nagy dolgain:
Ha úgy alakul, tollászkodik:
Szárnyat mutogat:
Meditál:
Figyel:
A növények között is kutat:
Csőrét tátja:
Kiemelkedik a tömegből:
Zsákmányol (még ha nem is igen látszik:)):
És tovább vadászik:
Rengeteg kép készült, de ez a sorozat is jól mutatja, hogy sokat kell még fejleszteni magamon és a technikámon is, mert bár a körülmények nagyon jók voltak, én viszont az izgatottság miatt ide-oda kapkodtam, ahelyett, hogy egy madarat nyugodtan követtem volna végig - emiatt rengeteg kép lett rossz. Csalódott azért így sem vagyok, óriási élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a hihetetlenül érdekes madarakat. Továbbra is nagy kedvenceim!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.