Gólyatöcs a levegőben
Élmények a Kiskunsági Nemzeti Parkból

Az első impulzus, amiért el akartam kezdeni madarakat fotózni egy gólyatöcsről készült felvétel volt, amit egy magazinban láttam. Fekete-fehér tollazat, előrehajló piros láb egy nagy víz közepén a lemenő Nap fényében - annyira megragadott, hogy tényleg ennek köszönhetően kezdtem el beleásni magamat a természetfotózásba. Nyilvánvalóan ennek megfelelően, amióta fotózom, azóta szerettem volna gólyatöcsöket fényképezni, ami több dolog miatt sem egyszerű. 

Egyrészt nincs belőlük túl sok, hiszen körülbelül 200-1000 pár fészkel Magyarországon, ráadásul még ez a szám is sokban függ például az éves csapadékmennyiségtől, és mivel vonuló madár, augusztusban már Afrika felé veszi az irányt. A Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kirándulásunk alatt azonban nem csak róka kölykökkel, hanem még sok minden mással is megajándékozott - köztük a régóta várt gólyatöccsel.

Épp elindultam a víz irányába, amikor a fejem felett megjelent ő:

img_0634.jpg

Már ennyiért megérte volna utazni, de aztán a szemem elé tárult a sekélyes part, ahol három-négy gólyatöcs álldogált a vízben. John Rambo-t megszégyenítő módon hasra vágtam magam és próbáltam az izgatottságot minél jobban elfojtani magamban, hogy ne remegő, elmosódott, életlen képeket készítsek, ha már ennyit vártam erre a pillanatra. 

A sekély vízben rovarokat és egyéb gerincteleneket szedeget össze:img_0573.jpg

Rengeteget áll féllábon (ami azért elég különösen előrehajlik):
img_0592.jpg

Gondolkozik az élet nagy dolgain:
img_0588.jpg

Ha úgy alakul, tollászkodik:
img_0589.jpg

Szárnyat mutogat:
img_0639.jpg

Meditál:
img_0535.jpg

Figyel:img_0565.jpg

A növények között is kutat:
img_0572.jpg

Csőrét tátja:
img_0655.jpg

Kiemelkedik a tömegből:
img_0670.jpg

Zsákmányol (még ha nem is igen látszik:)):
img_0687.jpg

És tovább vadászik:
img_0778.jpg

Rengeteg kép készült, de ez a sorozat is jól mutatja, hogy sokat kell még fejleszteni magamon és a technikámon is, mert bár a körülmények nagyon jók voltak, én viszont az izgatottság miatt ide-oda kapkodtam, ahelyett, hogy egy madarat nyugodtan követtem volna végig - emiatt rengeteg kép lett rossz. Csalódott azért így sem vagyok, óriási élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a hihetetlenül érdekes madarakat. Továbbra is nagy kedvenceim! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6414030896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása