Ben Boda Photography

A Kiskunsági Nemzeti Park szinte kifogyhatatlan élményekkel gazdagított a legutóbbi túránk során. Írtam már a róka kölykökről és a gólyatöcsökről is - ezúttal pedig a szintén hihetetlenül izgalmas gulipánok következnek. 

Ahogy a gólyatöcsöket fotóztam, egyszer csak belibbent a képbe az egyik legelegánsabb vízi madár, akivel eddig sosem találkoztam élőben, a remek nevű gulipán - akinek esküszöm, hogy semmi köze a tulipánhoz (bocs). Körülbelül 1-800 fészkelő pár jár Magyarországra, akik a szikes tavak közelségében élnek tavasztól őszig - a telet pedig Ázsiában és Afrikában vészelik át. Fekete-fehér tollazata és kékes lábai vannak, a legfőbb ismertetőjegye azonban egyértelműen a felfelé hajló, kardszerű csőr:

Érdekes módon, amikor a fiókák kikelnek, akkor a csőrük még egyenes, de aztán... Ilyen kanyarokat csak komolyabb versenypályákon látni:

Nagyon érdekes az is, ahogy vadászik. Lépeget a sekély vízben:

Aztán a víz alá merül és kaszál a csőrével, így kapja el az áldozatait, amik lehetnek rovarok, rákok vagy egyéb gerinctelen állatok:

Ez a vadászat sajnos eredménytelenül zárult:

De elég nehéz a kedvét szegni a gulipánnak, fáradhatatlanul kémlelte a vizet:

Aztán valami felkeltette az érdeklődését: 

És hirtelen felszállt és el is tűnt a szemeim elől:

Szerencsére volt mit fotózni bőven és amúgy sem siettem sehova, a várakozás pedig ezúttal is bejött, hiszen újra megjelent a színen a gulipán, ezúttal még közelebb, mint korábban:

Nem tudom pontosan, hogy a sikertelen vadászat, vagy az én közelségem vette el a kedvét, de a második találkozás nagyon rövidre sikerült, egy távozó röpképet azért még tudtam készíteni:

Egészen elképesztő, semmivel össze nem téveszthető a gulipán, ami nem mellesleg fokozottan védett madár. Csak remélni tudom, hogy lesz még alkalmam velük is találkozni - és esetleg elcsípni egy sikeres vadászat történetét is!