A vasárnap délutánom viszonylag szabad volt, valahogy gyorsan a kezembe került az ágyúcsőre emlékeztető kölcsönobjektív és hamar a Kiskunsági Nemzeti Park felé tartottam (hiszen ilyen, ilyen és ilyen élményekben volt részem legutóbb is).
Már messziről látszott, hogy ezúttal nem vagyok egyedül a tó mellett, hiszen nagyjából száz hatalmas bivaly legelészett a területen - pont ott, ahol a madarak is tevékenykedtek. Ahogy közelebb értem, egyre több szarv fordult felém és egyre inkább méregettek a jószágok, én meg nem igazán akartam kipróbálni, hogy mekkora is a fonalvastag villanypásztor visszatartó ereje, úgyhogy pár tízméternyire tőlük tábort vertem.
A tehenek 4-800, a bikák 6-700, míg az ökrök 5-800 kilósak is lehetnek a bivalyoknál
Természetesen azért továbbra is elég gyanús maradtam a nagy objektívvel meg a többivel, ezért az egyikük közelebb jött és alaposan megnézett magának.
Igaz, csak sarokba szorítva támad - de az álmos könyvek szerint olyankor kevés veszedelmesebb állat van, mint a bivaly
Mindenki döntse el, hogy mennyire érezné kellemesen magát egy pár száz kilós állathoz tartozó szempár ölelésében - én azért örültem, hogy egyszer csak megjelent három lábszárközépig sem érő kutya és az egész bandát három perc alatt eltüntették a környékről. Az államat kapargattam pár percig a fűből - azóta még egy fokkal jobban tisztelem a juhászkutyákat.
Aztán a fejem felett elkezdett körözni néhány madár, először azt hittem, hogy sirályok, de hamar bebizonyosodott, hogy a fattyúszerkők jöttek vacsorázni.
Fattyúszerkő a már lefelé tartó Nap fényében
A kis pocsolyákból pedig hamar kiemeltek jó pár békát.
Ezt a szegény békát fejjel lefelé kapta fel a szerkő
Aztán igazított egyet a fogáson, és meg sem állt a fészkéig
Bár ez a béka nem fejjel lefelé lóg, a helyzete nem sokkal jobb...
Életemben először láttam akció közben a fattyúszerkőket, úgyhogy izgatottan kattogtattam. Azt már korábbról tudtam, hogy a vízfelszínén lévő kínálatot imádják, legyen az rovar, lárva, vagy béka - úgyhogy elhelyezkedtem és nem is kellett sokat várnom az akcióra.
Gyönyörű madár és hihetetlenül ügyes vadász a fattyúszerkő
Egy újabb rossz napot kifogott béka
A békáknak elég rossz estéjük volt, mert lényegében minden bukótámadás sikerrel járt.
A vízcseppek még a madár körül a vadászatból vannak, annyira friss a fogás
Talán két alkalom volt a sokból, amikor üres csőrrel emelkedtek fel a víz színéről
Az Afrikában és Ázsiában telelő fattyúszerkő igazán érdekes madár. A vízen úszó növényekre építi a fészkét, és a fiókák is itt tanulják ki a szakmát. Valószínűleg nekik hordták a temérdek békát és halat a szülők - ipari mennyiségben folyt a kitermelés. Két esetben is láttam, hogy amikor nagyon fickándoztak az áldozatok, akkor a madár egyszerűen felemelkedett és a magasban elengedte a békát, akit aztán a gravitáció vett kezelésbe - így pedig már nem volt meg a veszély, hogy hazaszállítás közben veszíti el a szerkő a táplálékot.
Ez a példány már bőszen repül a fészek felé a friss falatokkal
Természetesen megint számos élményt tartogatott a park, meg sem próbálom egybesűríteni a történéseket - legközelebb a gólyatöcs következik, akiről a hétvégén sikerült végre egy pár igazán jó fotót készítenem, amit már korábban is terveztem!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.