Ben Boda Photography

Nagyjából két éve ismertem meg Józsit, és azóta vagyok nagy rajongója a munkájának (ami igazából a hobbija és egyben szenvedélye), amit néhány barátjával végez a Jászságban. Madárfotózást népszerűsít, ráadásul lehetőséget is biztosít fotósoknak, hogy az általuk épített és fenntartott lesekből fotózzák a ritka szárnyasokat.

Józsi egyrészt óriási tudásanyaggal rendelkezik a madarak területén (is), másrészt egy végtelenül kedves, segítőkész és barátságos ember - neki köszönhetem például az egerészölyves élményeket, illetve a kuvik fotókat is. Mindig külön öröm, ha Jászkisérre látogatok, mert tudom, hogy már kora reggel nagy mosollyal kezdjük a kalandokat, aztán a lesben már egyedül is az arcomra fagyott vigyorral folytatom a fotózást egész álló nap.

Úgy alakult, hogy júniusban az egyik szombatom felszabadult, gyorsan írtam is Józsinak, hogy a régóta áhított szalakótáknál nincs-e lehetőség fotózásra. Szerencsére volt, így testközelből tölthettem el egy napot ezekkel a csodálatos, zöldeskék-gesztenyebarna és még ezer árnyalatban tündöklő madarakkal. 

Egyetlen egy fotóötlettel indultam el reggel, aztán némi technikai probléma, és egy kis késés után fél kilenckor már a kis lesben ültem, izgatottan várva a nagy, 30 centisre is megnövő madarat. Három perce ültem a lesben, még a fényképezőgépet is alig kapcsoltam be, amikor megjelent a les előtti odúban fészkelő szalakóta, vagy népies nevén kékcsóka és hosszasan figyelte a lest, hiszen az előbb még gyanús alakok mászkáltak arrafelé:

Aztán kis idő elteltével már nőtt a bizalom, és inkább a költőládára és a benne lévő öt tojásra koncentrált (amikből azóta mind az öt lakó biztonságosan kiköltözött, és azóta is intenzív hízlaló kúrán vannak, a szülők szüntelen figyelme mellett):

Amikor pár perc alatt ilyen fotók készülnek, akkor már tudtam, hogy nagyon jó helyen járok.

Egy pár perces odúban töltött szünet után a les másik oldalán bukkant fel újra a szalakóta - a háttérben a puszta pedig csodálatos kontrasztot adott a madárnak, alig bírtam levenni az ujjamat az expo gombról, kattogott a zár:

A fokozottan védett, teleket Afrikában töltő, vérbeli vártamadár a magasból lesi az áldozatokat, akik lehetnek rovarok, hüllők, kétéltűek, de elkapja a kisebb rágcsálókat és madárfiókákat is - sőt, ha úgy adódik, bogyókat és szőlőt is eszik. A helyét mindig repülve változtatja, ezért adódott néhány lehetőség arra is, hogy repülés közben is fotózzam.

Itt látszik igazán, hogy milyen varázslatos színekben játszik a tollazata:

Mivel a tojó és a hím felváltva költ a tojásokon, ezért csak idő kérdése volt, hogy megjelenjen a pár másik fele is, ráadásul nem jött üres csőrrel:

Picit átgondolta, hogy megossza-e a tojóval a zsákmányt, aztán úgy volt, hogy megosztja:

Egy harapást adott is a finom ízeltlábúból:

Aztán úgy döntött, hogy magának is megtart belőle valamennyit:

Ami egy picit meglepte a tojót:

De a hím ezt már nem láthatta, mert épp lábak és szárnyak álltak ki a torkából:

Már csak egy láb lóg ki a csőrből:

A tojó szinte rám néz, hogy ez most komolyan megtörtént-e, én is láttam-e vagy csak álmodott:

És persze az elégedetlenségének hangot is ad (na persze nem, csak meleg volt és párologtattak):

Aztán készült még "néhány" kép - ezeket körülbelül két hét alatt sikerült kiválogatni az 1000-1200 darab közül.

A költőláda melletti ágra berepülés:

A kedvenc, legmagasabban lévő beülőn - itt is jól látszik a kissé kampós végű erős csőr:

Egy újabb ág végéről kamerába néző - gyönyörű kobaltkék, sárga és zöld színekkel:

Kissé felborzolva, 

Fatönkön, ahol szépen látszik a gyűrű is:

Hosszú nap volt, tény, én is néztem így az üveg másik oldalán néha:

És talán a kedvenc képem, ami a fejemben volt, mielőtt elindultam volna. Pont ilyet szerettem volna, pont így, ezért is hagytam ezt a végére: a tojó (bal oldalon) és a hím (akinek volt egy kis baj a jobb szemével, valami irritálhatta, de azért nagyon nem akadályozta semmiben) ellentétes irányba nézve, egy ágon: 

És, hogy még egy picit jobban átjöjjön az élmény, egy rövid mozgókép a legvégére:

Köszönöm Józsinak a lehetőséget, ha bárkinek hasonlóhoz támad kedve bátran keresse fel a Facebookon ITT

Garantáltan óriási élményekkel, és kiváló fotókkal távozik tőlük mindenki - lásd a példámat! Ja, és természetesen egy másodválogatás után valószínűleg érkezik majd "néhány" kép ezekről a csodálatos madarakról.