Mióta szarvasmarhákat legeltetnek a környéken, egészen elviselhetetlen a "légyhelyzet" a szántón: lényegében nem lehet egy métert sem megtenni anélkül, hogy tíz és száz közötti légy ne lepné el az embert. Legutóbb már a parkoló autót is belepték a legyek, úgyhogy lényegében az ablakot sem tudtam lehúzni. Értem már, mennyire nehéz a patások élete…

Természetesen ez azért nem tud eltántorítani a fotózástól. Iszonyatos csapkodások, rángatózások és fogakon keresztül szűrve suttogott káromkodások között hessegettem a legyeket, közben meg próbáltam figyelni, hogy melyik az a szerencsétlen élőlény, aki erre a performanszra nem menekül hegyen-bokron túl. 

Ez a fiatal sordély nem ijedt meg a légyüldözési taktikáimtól, és egy közeli ágról figyelte az őrült vergődést. Remek pozíciót választott, mert a nap pont a hátam mögül világította meg, a levelek pedig szép keretet adtak az érdeklődő tekintetnek:

Sokáig nem időzött azonban, mert megjött a helyi zorró, a tövisszúró gébics és elijesztette a kis sordélyt. 

Rekkenő hőség volt a mezőn, árnyék egy szem sem, és néhány távolban ugráló őzön kívül csak a seregélyek fáradhatatlan serege mozdult néha, meg persze a körülöttem zümmögő, pofátlan, semmitől meg nem rettenő legyek. Negyedórát bírtam a szűnni nem akaró rohamokat, autóba ültem és elindultam hazafelé. Útközben megálltam egy fakopáncsnál, aki épp az útról gyűjtögetett, de esélyem sem volt megközelíteni. Aztán már a bekötőútnál voltam, amikor elfordultam jobbra és megláttam két, nagy, barna árnyat suhanni a föld fölött. Azonnal félreálltam, lehúztam az ablakot és meredten figyeltem, hogy merre tartanak. Akkora szerencsém volt, hogy az egyikük pont felém jött, szinte időm sem volt felvenni a gépet, pár kattintás volt csak és már el is repült az autó mellett. 

Ő a barna rétihéja. Nem tudom, hányszor indultam el, hogy lefotózzam, most meg az autómból sem kellett kiszállni (időm se lett volna rá), és tessék... Tekintélyt parancsoló nézése neki is van:

Bár ezeken a képeken nem annyira látszik, de a vadászatról tartott egy nyugodtabb hely felé, ahol elfogyaszthatta az egeret, amit a karmai között tartott.

"Hol is legyen a mai étkező a réten?!":

Hárman is köröztek a terület fölött. Egészen érdekesen, alacsonyan szállnak a föld fölött, aztán ahogy mozgást látnak, azonnal rávetik magukat az áldozatra. Talán mondanom sem kell, hogy borotvaéles karmok és elképesztő manőverezés segítik a vadászatot - ami jelen esetben (is) sikeres volt. Életemben először sikerült képet készítenem erről az elképesztő ragadozóról.

Aztán még időm sem volt feleszmélni, máris két, jóval nagyobb madár tartott felém: szürke gémek. 

Ez a nyújtott nyakú repülés egészen bizarr módon mutatja a madarakat:

Repülős bemutatókat megszégyenítő mutatványokat produkáltak a lomha gémek:

Szerencsére a nap még mindig a hátam mögött volt, úgyhogy elég szépen megvilágította a hatalmas szárnyakat:

Újra bebizonyosodott, hogy a legváratlanabb helyzetekben történhetnek a legelképesztőbb dolgok - ha nyitott szemmel járunk a természetben.