Folytatva a megkezdett sorozatot, megint egy archív fotót kerestem ki a pár tízezer közül - ezúttal is a galambok kerülnek főszerepbe!
A környéken élők egy része régóta magáénak érzi a madarak etetését - épp ezért nem ritka, hogy húszas csapatokban portyáznak a toronyházak között például a galambok a kiszórt szotyi és egyéb magvak, na meg száraz kenyér után kutatva. (Tudom, repülő patkányok, kártevők, nem szabad etetni őket stb., ez most nem arról szól!)
Ha jól időzít az ember, akkor épp elcsíphet egy idős nénit etetés közben. Így történt ez velem is, valamivel több mint egy évvel ezelőtt. A háztetőkön, erkélyeken bandázó galambok az etetés legapróbb jelére sólymokat megszégyenítő sebességgel, zuhanórepülésben vetik le magukat a magasból és késlekedés nélkül az eleségre csapnak, néhány perc alatt tisztára is pucolják a parkot.
Azt gondoltam, hogy láttam már elég sok galambot enni, nem a legérdekfeszítőbb nézni, ahogy csipegetnek, túl nagy izgalomra tehát nem számítottam, de szerencsére azért maradtam és kattintottam párat. Két perc után már nagyon boldog voltam, hogy nem általánosítottam, mert kiderült, hogy a madarak egészen egyedi technikát alkalmaznak a kenyér elfogyasztására: megragadják a kenyeret, aztán villámgyorsan felfelé dobják, így kiszakad egy “csőrnyi” darab, akkora, amekkorát már le tudnak nyelni.
Így született tehát a galamb fenomén fotója, aki lebegtetni tudja a kenyeret:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.