Bármennyire is nagy kedvvel vágok bele egy-egy fotózós körtúrába, azért megesik, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy elterveztem és még egy verebet sem sikerül fotózni. Így volt ez egy április közepi napon is - szerencsére a naplemente a segítségemre sietett.
A tájfotózás szerintem az egyik legnehezebb fotós irányvonal - főleg igaz ez, ha az embernél egy 150-600-as zoomtartományú objektív van egyedül, ami azért valljuk be, nem elsődlegesen erre a célra készült. Mindenesetre nagyon tetszettek a színek és a hangulat is, úgyhogy lőttem néhány kockát.
Bár akkor még azért jóval hidegebb volt, ezek a képek nekem automatikusan nyári hangulatot keltenek, bármikor rájuk nézek:
Kár azért a belógó kábelért - bár ad egy ívet a képnek (bocs!):
És azért az állatvilág képviselői is megjelentek. Alapvetően a legyet szerettem volna belekomponálni a naplementébe, azt már csak itthon vettem észre szerkesztés közben, hogy egy pók is volt a virágok között. Az egyik kedvenc képem lett arról a napról, hiszen alapvetően két ellentétes oldalon álló élőlény van ilyen közel egymáshoz - és az egésznek elég jó keretet ad a lemenő Nap.
Na jó, egy kicsit talán hazudtam az elején. Bár verebet nem tudtam fotózni, de azért egy léprigó távolról a lencsevégre került:
Nagyon jó a kellemeset a hasznossal párosítani - imádom a hobbikat keresztezni, úgyhogy ezen a napon motorral jöttem a fotózásra. Kicsit a hatalmas fotóstáskát rángatta a szél a hátamon, de azóta remek módszert dolgoztam ki a fényképezőgép és objektívek szállításra - igaz, a gumicsizma és az állvány még így is nehézséget okoz a motoron :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
