Ben Boda Photography

Július utolsó hetében sikerült egy kicsit kiszakadni a szürke mindennapokból és öt napig kikapcsolni a horvát tengerparton. Aki követi a Ben Boda Photo Facebook oldalát, az már láthatta, hogy azért a fényképezőgépet nem hagytam itthon - és milyen jól tettem...

Baska városa a Krk sziget legdélebbi pontján fekszik egy elszigetelt öbölben. Hihetetlenül gazdag történeti és természeti értékei vannak - meg persze csodálatos és tiszta tenger öleli körbe, így nem meglepő, hogy elég sűrűn látogatott helyről van szó. Budapestről, vagy esetünkben Dunaújvárosból könnyen megközelíthető, hiszen csak az M7-es autópályán kell elmenni a határig, onnan pedig az E65-ös jelű pályán le egészen Kraljevicáig, majd a Krk szigetre vezető hídon átérve a D102-es utat követni Baskáig - el sem lehet rontani, tényleg, főleg a Google Maps és Waze korszakában. 

Nekünk óriási szerencsénk volt a szállással - utolsó pillanatban foglaltunk, nem ismertük a helyet, de sikerült a tengerparti sétány legszélső házában megcsípni egy szobát nagyon kedvező áron. Ha esetleg valaki tervezi a látogatást ez volt a szállás - bátran ajánlom. Van légkondi, kényelmes ágy, saját fürdő, tengerre néző óriás terasz és egy iszonyúan kedves házinéni, aki rétessel, áfonyával, házi rakiával meg minden egyéb földi jóval kényezteti a vendégeket. A strand általában hering-üzemmódban van, de a sziklás, nyíltabb részen - tíz perc sétára a házunktól - simán találtunk olyan helyet, ahol konkrétan ketten voltunk három napon keresztül. Tippekért, trükkökért írjatok bátran - amennyire tudok, szívesen segítek.

Persze a tenger közelségével együtt jár, hogy az állatvilág is szép számban képviselteti magát. Én sok évvel ezelőtt jártam már a környéken, és tudtam, hogy a fakó keselyűk a Cres szigeten élnek, Beli faluban (amit a legenda szerint IV. Béláról neveztek el) van rezervátum is, és amit a horvát nyelvű oldalakból ki tudtam hámozni, Baskától nem messze is van egy költőhelyük. Ennek tetejében a második napon sétáltunk a tengerparton, amikor a hegy oldalából egyszer csak kivált egy óriási alak, és a fejünk felett kezdett el körözni egy keselyű - alig hittem el.

Mindenesetre a csodaszép tengerpart, és a nyaralás hangulata magával ragadott és végül nem mentünk expedícióra. Már csak azért sem, mert az ajtón kilépve pont harminc méterre volt egy sziklás rész, ahol bár fakó keselyűk nem fészkeltek, de az üstökös kárókatonák kedvelt célpontja volt. 

Ez a tengerparti faj az emberekhez közel él, ezért jelen esetben a túlságos közelség okozott gondot - nehéz volt a fix objektívvel úgy helyezkedni a sziklás parton, hogy beleférjen az egész madár, de azért megoldottam:

Itt épp egy vadászat után szárította a szárnyait, mert a tollaik átnedvesednek, ezért a sziklára mászás után mindig szárítás következik, ahogy fent is látható. Persze utána nem sokkal jön az úszás és a búvárkodás:

20 méterre simán lemerülnek a halakért, és ebben az esetben meg is volt a munka gyümölcse. Nagy szerencsém volt, mert pont ott jött fel a víz alól a hallal, ahol üldögéltem, így sikerült elkapnom még mielőtt egyben lenyelte volna a zsákmányt:

Aztán a reggeli után hamar újra a sziklára vágyott vissza a madár, úgyhogy gyorsan odaúszott és már ugrott is ki a vízből:

Következett a már jól megszokott tollászkodás, ami egyaránt fontos hátul...

És elöl is:

Ezután egy kőkemény szemtől-szembe nézés következett a kamerával:

Majd egy végső profilkép és már úszott is el az öböl másik végébe a kárókatona:

Alig negyven perc alatt több mint 300 kép készült ezekről az elképesztő madarakról, tehát kérdés sem fért hozzá, hogy másnap újra meglátogatom őket - mint kiderült, jól döntöttem...