Az utolsó pillanatban eszméltünk, hogy október 23-a miatt hosszú hétvége lesz, így tényleg a last-last-last minute ajánlatok között találtunk egy kiváló kis apartmant Bledben és két nappal később már robogtunk is Szlovénia egyik kis ékszerdoboza felé.
A város egészen elképesztő. És nem csak a tó, és a közepén, egy apró szigeten álló Mária mennybemenetele templom miatt, vagy a tó fölé magasodó bledi vár miatt. Körben magas hegycsúcsok ölelik a rikító zöld mezőkkel teletűzdelt völgyet, amiben Bled is elterül. Az ősz beköszöntével pedig ezer színben ragyog a növényzet. Igazi alpesi levegőt lehet szívni, ráadásul minden tiszta és mindenki kedves. Egyszóval érdemes egyszer mindenkinek felkeresnie a helyet.
Nagyjából sejtettem, hogy a tó környékén azért majd lehet egy kicsit természetfotóskodni is a sok kötelező turistafotó mellett, úgyhogy telepakoltam a fotóstáskám. Szerencsémre, mert több ezer képpel jöttem haza. Épp ezért gondoltam, hogy kisebb blokkokra válogatom szét a képeket, hogy ne kelljen több órán keresztül görgetni lefelé. Az első részben az általam nagyon is kedvelt szárcsa következik.
A Bledi-tó hihetetlen mennyiségű turistát vonz minden évben - épp ennek is köszönhető, hogy az élelmes vízi madarak szívesen köröznek a tavat körülölelő járda melletti partszakaszokon, hiszen nagyjából borítékolható, hogy valami csurran-cseppen majd az Instagram-sztorikra és Facebook-posztokra vadászó külföldiektől.
Így volt ez ezzel a szárcsával is, aki hihetetlenül közel engedett magához.
A koromfekete madár, a fehér homlokpajzzsal és piros szemekkel szerintem az egyik legjobban mutató vízimadár. Táplálékának nagy része növényi eredetű, ahogy ezt ezen a képen is láthatjuk:
Bár megküzdött a hínárral, de végül ő győzött.
Sokáig a vízfelszínen csipegetett, aztán mintha önmagát nézte volna a víztükörben:
Majd egyik pillanatról a másikra, hirtelen a víz alá vetette magát, és újabb hínárdarabbal a csőrében jött újra felszínre.
Hamar kiderült, hogy nem egyedül szeli a Bledi-tó vizét a szárcsa, hiszen míg az egyikük épp a füle tövét vakargatta, a víz alól felbukkant egy újabb példány:
Aztán egyszer csak olyan közel kezdett jönni, hogy nekem kellett hátrálni, mert a minimum fókusztávolságon belül járt már. Itt látszik igazán a piros szem, a fehér homlokpajzs és a fekete tollak alkotta kontraszt:
Természetesen a szárcsánál sem maradhatott el a tollászkodás:
Aminek a végén előkerült egy bűnös toll is:
Szerencsére a végére oldalt is váltottunk, így már nem ellenfényben kellett fotózni az amúgy is sötét madarat, és szépen megcsillant a fény a szemében is:
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a szemem elől a kis fekete hínárvadász, és szelte tovább, körbe-körbe a tó csodaszép partszakaszát. Legközelebb lila fejű kacsák, vízesés, hattyúk és persze maga a tó következik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
