A bledi kiránduláson látott vadvilág első szereplője a szárcsa volt. Szerencsére nem volt egyedül a vízen, sokan rájöttek, hogy amíg vannak turisták, addig viszonylag kevés munkával biztos megélhetést lehet találni...
A fény továbbra is szemből jött, úgyhogy megpróbáltam új nézőpontból megörökíteni a vizet fröcskölő récéket. Először csak apró mozdulatokkal kevergették a vizet maguk körül:
Aztán kiemelkedtek:
Intenzíven növelték a csapásszámot:
A végén pedig szinte már csak egy nagy vízgömb látszódott, annyira belejöttek:
Két réce aztán elég hamar kivívta magának a figyelmemet, ha megmutatom az egyik képét, szerintem mindenkinek világos lesz, miért:
Tudom: nagyon-nagyon valószínű, hogy csak a fény játszott velem, és valójában ő is zöld fejű, mint a többiek. Mindenesetre sikerült egy elég jó sorozatot készítenem a két lila fejű récéről. Félig kitárt szárnyakkal:
Merülésből feljőve:
Lila szárnydíszeket villantva:
Erőteljesen legyezve:
És végül teljesen széttárt szárnyakkal:
Azonban hamarosan megjelent a tó ura, aki a lila fejű récéket kegyetlenül elhajtotta - hogy ő ki volt, kiderül a következő részben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
