Az utóbbi pár héten eléggé sűrűre sikerült a program - egy dologra azonban megpróbáltam figyelni, hogy minden héten vigyek egy kis eleséget az etetőhöz. Szerencsére nem egyedül etetek, sokan érzik szívügyüknek a madarak jólétét, úgyhogy sokszor színültig töltött etetők vártak, de akkora a madárforgalom, hogy ezek sem tartanak sokáig.
Persze ha már ott vagyok, általában megpróbálok úgy időzíteni, hogy egy kis fotózás is beleférjen. Az elmúlt hetek alatt felgyülemlett néhány kép, gondoltam kis csokorba válogatva megmutatom, hogy milyen sokszínű élővilággal találkozhatunk a sétánytól egy méterre.
Ha csak néhány percünk van, akkor is jó eséllyel látunk majd cinegéket, akik a legkevésbé félénkek.
Van a széncinege:
A kék cinege:
És a barátcinege:
Kicsit félénkebb, de még mindig könnyen megfigyelhető a csuszka:
Jóval átgondoltabban és körültekintőbben érkeznek a fekete rigók:
Hullámokban és csapatosan repülnek be a cinkegolyók csábítására az őszapók, sokak nagy kedvencei, akik néhány perc falatozás után ugyanolyan gyorsan távoznak, mint ahogy érkeztek:
Ha szerencsénk van, és sikerül sokáig egy helyben állnunk, akkor esetenként megjelennek a tengelicek is, akik egy pillanat alatt kisajátítják az etetőt, és minden cinegét messze üldöznek, aki megpróbál magokat csenni:
Hosszas megfigyelés és kockázatelemzés után berepülhet akár a fakopáncs is. Ő aztán tényleg egy-kettőre a terület ura lesz, vele már a tengelicek sem próbálnak meg packázni:
Félénk, de énekéről könnyen felismerhető a vörösbegy:
Ha ügyesek vagyunk, és a lábunk elé is figyelünk, akkor észrevehetünk egy gyorsan mozgó kis barna gombócot, aki a földről csipeget. Ő lesz az ökörszem:
Aztán láthatunk még balkáni gerlét:
A bokrok között iszonyatos sebességgel repdeső sárgafejű királykát:
A fatörzseken felfelé kapaszkodó fakuszt:
Citromsármányt:
A hihetetlenül intelligens szajkó is meg-megjelenik:
Sőt, a mókusok is érkeznek rendszeresen:
Ezek a fotók persze nem egy nap alatt készültek - de szinte bármikor megyek az etetőhöz, körülbelül ugyanilyen színes élővilág fogad. És akkor még nem beszéltünk a meggyvágóról, a zöldikéről és a zöld küllőről, akik szintén időről-időre megjelennek, csak idén még nem sikerült őket lencsevégre kapnom.
Egy óra ebben a környezetben sok-sok órányi terápiával ér fel, próbáljátok ki!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.