Azt hiszem, hogy nehezen tudnék szórakoztatóbb és jobban kinéző madarat mondani a kuviknál. Ez az apró bagoly egyszerre mulatságos és egyben hidegvérű vadász - nekem meg volt szerencsém két méterről találkozni vele.

Pedig a történelem során nem mindig volt túl népszerű szegény kuvik. Halálmadárnak is nevezték, mert egyes elgondolások szerint a halálos betegek házain jelent meg a bagoly, ahol aztán jellegzetes sivító hangjával jelezte, hogy itt a vég. 

Én mindenesetre hihetetlenül örültem, amikor egy vasárnap késő délután először hallottam a hangját. Szülinapi ajándékomként épp egy lesben ültünk, és alig vártuk, hogy végre személyesen is találkozzunk ezzel az alig több mint 20 centis bagollyal. Bár egyszer megjelent egy pár másodpercre, utána több mint 4 órát vártunk rá. Már elkezdtem volna összepakolni a felszerelést, amikor a semmiből megjelent az egyik beszálló ágon.

Folyamatosan úgy néz ki, mintha egy kicsit bírálna - köszönhetően a kicsit lapos fejének. Ráadásul olyan szemhéjai vannak, mintha egy emberről mintázták volna. 

Nem olyan?!?! Mindenesetre tényleg egy vérszomjas ragadozóról van szó, aki a földigilisztától kezdve a rovarokon keresztül a fácán fiókákig bármit elkap. Nyulak? Nem gond. Vakond? Jöhet. Pocok? Ide vele. Fülbemászó? Inkább csőrbemászó - még azt sem veti meg a kuvik. Persze ahogy leszállt, én őrült módjára kattintgatni kezdtem, amire így meredt rám (amúgy pedig nézzétek a lábakat, azért nem olyan vicces ám, még kicsiben sem):

Aztán körülnézett, hogy tiszta-e a terep:

De nem csak jobbra és balra ám, hanem jó bagolyhoz méltón minden irányba, amerre a nyaka engedte:

Még egyszer felénk nézett:

Majd miután megbizonyosodott, hogy senki nem akar az életére törni, a neki kikészített húsra terelődött a figyelme.

Egy pillanat alatt hangtalanul az etetőre vetette magát, majd még egyszer visszanézett:

Aztán a két hatalmas szem már a távozás irányába meredt, és néhány pillanat múlva elnyelte a sötétség a kis kuvikot:

Öt perccel később pedig a mi időnk is lejárt, mit ne mondjak, időzíteni is tud a kuvik, akinek amúgy a latin neve Athene noctua. Hogy miért? Mert már egy időszámításunk előtti ötödik századból származó bronzszobron is egy kuvik bukkant fel Athéné kezében. Akkoriban inkább a bölcsesség és a tudás jelképeként tekintettek rá - nekem ez a hasonlat sokkal jobban tetszik mint a halálmadár...