Az ölyvek birodalmában
Miért éri meg hajnali 3-kor kelni és -10 fokban ülni - első rész

Majdnem egy hónapja nem írtam semmit, amihez nyilván köze van az ünnepeknek, meg annak, hogy ha tehettem inkább fotóztam az írás helyett. Emiatt aztán felhalmozódott pár ezer kép, mert az etetőnél is megerősödött a madarak jelenléte, és sikerült eljutnom két kiváló lesfotózásra is. Ezek közül jön az első: az ölyvek!

Hajnali 3:50-kor már hótaposóban, polár pulcsiban és thermo-béléses nadrágban ültem az autóban a hátsó ülésen 20 kiló felszereléssel - indultam a Jászságba, ölyveket fotózni. Mínusz 12 fok volt, havas-jeges körülmények, lassan menő, bizonytalan kamionok, egyre nagyobb számjegyű és ezzel párhuzamosan egyre szűkebb utak - de végül fél hétkor már a les felé robogtunk, nem sokkal később pedig már a kis fatákolmányban ültem, készen a kattintásra.

Alig telt el félóra, még a nap sem kelt fel, amikor megjelent az első ölyv a beülőn. Azért is fontos, hogy napkelte előtt bent legyünk a lesben, mert az ölyvek, a sasok és úgy nagy általánosságban a ragadozómadarak a les közelébe sem jönnek, ha napközben embereket látnak ki-bejárkálni. 

Az első ölyvem a felkelő nap fényében sütkérezett a mínusz tízfokos reggelen - én meg bent ültem a kis gázkonvektor mellett a teljes arcmaszkomban, kesztyűben, sálban, nyakig cipzározott kabátban és igyekeztem nem a hidegre gondolni:

img_7498-edit.jpg

Aztán szorosan a nyomában érkezett az első szarka, nem meglepő módon óriási kiabálás közepette:

img_7509-edit.jpg

Innen aztán felgyorsultak az események, máris megjelent a második ölyv:

img_7533-edit.jpg

És nem sokkal később a második szarka is, akit egyszerűen kis Döbröginek neveztem el magamban Mi az a has?!

img_7562-edit.jpg

Sőt, megmutatta magát (még ha csak egy pár pillanatra is) a holló:

img_7641-edit.jpg

A harmadik ölyvre már készültem, láttam, amikor elrugaszkodik egy távoli fa ágairól, úgyhogy sikerült repülés közben is megörökíteni:

img_7577-edit.jpg

Majd az elég szúrósra sikerült tekintetét is elkaptam a beülő ágain (plusz elég jól szemlélteti a kép a lábakon található borotvaéles karmokat):

img_7614-edit.jpg

Persze nem tartott sokáig és megvolt az első "harc" is, ami szárnynyitogatásokból és nyaktollak borzolásából állt:

img_7630-edit.jpg

Ettől kezdve aztán szépen lassan érkeztek az újabb és újabb madarak, a végén már hét egyed körözött a les körül:

img_7646-edit.jpg

A 400mm-es objektívem látómezejébe éppen belefért ez a példány, aki körülbelül 4-5 méterre lehetett tőlem, amikor kattintottam:

img_7689-edit.jpg

Igyekeztem nagyon erősen figyelni, hogy mikor érkezik új példány, de még úgy is nagyon nehéz volt észrevenni őket, hogy meresztettem a szememet: nagyon alacsonyan, szinte lopakodva érkeztek, ez egy szerencsés pillanat volt, mert már távolabbról észrevettem: 

img_7720-edit.jpg

Valamiért a hideg futkos a hátamon, amikor így, két szemmel az objektívbe néznek:

img_7725-edit.jpg

Persze voltak olyan ölyvek, akik beülő ágai helyett inkább a havas földről figyelték az eseményeket:

img_7730-edit.jpg

Talán az egyik kedvenc képem ez a most következő, van benne dinamika, éles és még a háttér sem rettenetes:

img_7732-edit.jpg

Itt már nagyjából 20 gigányi videófelvételnél és 1000 képnél tartottam, úgyhogy megpróbáltam visszafogni magam és tényleg csak akkor kattintani, amikor valami jobb lehetőség kínálkozott (nem sikerült...). Ez a fotó nem ennek a tanúsága, de valamiért itt is tetszett a növényzeten megtapadt hó és az ölyv nézése is:

img_7734-edit.jpg

A másik kedvenc repülős fotóm. Itt látszik, hogy milyen alacsonyan szállnak, meg persze ott vannak a gyönyörűen kiterjesztett szárnyak és a legapróbb rágcsálókat is sok száz méterről kiszúró szemek:

img_7807-edit.jpg

Persze akadtak kakaskodások, sokszor kellett eldönteni, hogy ki az aktuális úr a helyszínen:

img_7933.jpg

A végére pedig a hozzám legközelebb eső beülőre is rászállt az egyik ölyv:

img_8043-edit.jpg

Mielőtt továbbállt volna még mélyen belenézett az objektívbe:

img_8046-edit.jpg

A legnehezebb feladat (számomra legalábbis) persze csak ezután jött: átnézni, rendszerezni, szerkeszteni a töméntelen mennyiségű fotót. Így is körülbelül 200 kép maradt, amivel valamilyen szinten elégedett vagyok, úgyhogy valószínűleg válogatok még belőlük egy adagot, mert bőven van még mit mutatnom ezekről a csodálatos élőlényekről. 

Nem gondoltam volna, hogy ekkora élményben lesz részem a közeljövőben, aztán két nappal később a Hortobágyon találtam magamat a rétisasok között... 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5514553826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása