Alig bírtam kinyitni a szememet, olyan korán csörgött az ébresztő, félholtan hurcoltam végig magam a reggeli teendőkön. Amikor a felhős égbolton megjelentek az első fénysugarak, már régen a fa mögött álltam. Aztán álltam és álltam és álltam - és nem történt semmi.
Majdnem egy hete nem jártam semerre a kamerával - tudom, nem olyan hosszú idő, de azért már hiányzott egy jó cserkelés. Kedden tehát nyakamba vettem a felszerelést, és elindultam a szántóra, ahol pacsirtát szerettem volna fotózni - már régóta.
Nagyon régóta volt a képzeletbeli "mit szeretnék fotózni" listámon előkelő helyen a róka. Bár a Föld egyik legelterjedtebb ragadozójáról van szó, nekem valahogy sosem volt szerencsém hozzá. Köszönhető ez mondjuk talán annak is, hogy rejtőzhet az ember amennyire csak akar, de ha…
