Sokszor nem úgy alakul egy fotózás, hogy a végére egy teljes, kerek történet lesz a képek összességéből. Persze minden fénykép elmesél valamit, érzést közvetít egy adott pillanatról: ez például azt, hogy másfél órán keresztül kúsztam-másztam közelebb a folyóparttól a kis kócsag felé, hogy új perspektívából, és közelebbről tudjam követni a szokásait. A másfél órás kúszás-mászást követően aztán egyszer csak felpillantott, majd köszönte szépen és inkább elrepült. Ez az egyetlen kép, ami készült azon a napon - igaz, ez az egyik kedvenc kis kócsag röptés képem. Valószínűleg azért, mert ebben a képben benne van a másfél órás mászás köveken, kagylókon, hínáron keresztül, a sárban-iszapban fekvés és a feszült figyelem, hogy ne roppanjon meg alattam semmi. Szeretem rajta a lábáról lerepülő vízcseppeket, a szinte a feje felett összeérő szárnyakat, és a tollak elmosódottságát - meg persze a nyak- és fejtartást. Csak egy kép - nekem sokat mond!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
