A bivalyok is pisilnek a "medencében"

Majdnem három hétig nem fotóztam... Sajnos egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok az utóbbi időben - programok, projektek, kötelezettségek, ráadásul a forróság miatt, ha volt is egy kis időm, kimozdulni nem volt túl sok kedvem. Azt is éreztem viszont, hogy a monitorok előtt ülést muszáj egy kicsit ellensúlyoznom - úgyhogy a hétvégén a Kiskunsági Nemzeti Parkban jártam...

Azzal a nem titkolt céllal mentem, hogy - tisztes távolból - fotózzam a bivalyokat, akikkel korábban már találkoztam érintőlegesen. A traktorok által kijárt úton épp a tankcsapda méretű gödröket kerülgettem, amikor két gödör között épp csak felpillantottam, és megláttam egy csodaszép ölyvet a villanypásztor póznáján ülni. Nem először találkoztunk itt, úgy látszik, ez az ő területe.

img_7462.jpg

Bizalmatlanul követte az autót a szemével, azt pedig már csak itthon vettem észre, hogy ez a mező vadászainak lehetett a gyülekezőhelye, mert a szitakötők is ott pihentek a dróton. 

Mindenesetre akikért jöttem, a távolban legeltek. Nem lettek kisebbek mióta találkoztunk:

img_7469.jpg

Meglepetésemre aztán közelebb és közelebb jöttek:

img_7476.jpg

Már elkezdtem gondolkozni, hogy vajon távolról is ennyire érdekes lehetek-e, de hamar kiderült, hogy nem miattam jöttek, hanem mert a fák között volt egy kényelmes, sáros fürdőhely:

img_7479.jpg

És - csak úgy mint az embereknél - volt, aki bizony a "medencében" könnyített magán:

img_7484.jpg

Ebből a harminc-negyven méteres közelségből látszott csak igazán, hogy mekkorák is ezek a bivalyok:

img_7502.jpg

Tényleg nem szívesen lennék rosszban velük:

img_7511.jpg

Szerencsére a bivalyok pont nyugodtan legelésztek, így jókor vettem észre, hogy a héja is épp vacsora után kutatott:

img_7525.jpg

Nagy viharfelhők gyülekeztek közben a fejünk felett, de azért még egy fejdörzsöléses, szeretetteljes momentumot el tudtam csípni, mielőtt az első esőcseppek megjelentek volna. 

img_7540.jpg

Óriási élmény volt ezeket a bivalyokat figyelni. A nemzeti park egy természetvédelmi őrével beszélgettem, aki elmondta, hogy a bivalyok nincsenek emberhez szoktatva, ami óvatosságra ad okot, megközelíteni például semmiféleképpen nem érdemes őket, mert sokkal vadabbak, mint például a magyar tarka szarvasmarha. A szarvakat, a testfelépítést és a méreteket közelről látva pedig elmondhatom: nem is nagyon éreztem késztetést, hogy megsimogassam őket...

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6814223367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása