Általában elég nyugodt, békés hely a madáretető környéke: szolid csicsergés, enyhe napsütés, némi szellő, kék- és széncinegék tizesével röpködnek a magvakért. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a verébalakúak terroralakulata - élükön a legmasszívabb csőr tulajdonosaival, a meggyvágókkal!
Akiknek a meggymag sem kihívás
A cinegék és őszapók az etető környéki hierarchia alsóbb rétegeiben vannak - ha megjelenik mondjuk a csuszka, akkor amíg ő elcsen pár magot, addig mindenki más vigyázban áll. Ez azonban nem tart tovább pár másodpercnél - ahogy a kék-sárga színű madár elrepül, az élet visszaáll a normális kerékvágásba a többieknek is.
Sokkal nagyobb felfordulást tudnak okozni a verébalakúak rendjébe tartozó pinty- és verébfélék - névszerint a meggyvágók, erdei pintyek és mezei verebek. Ők lényegében kiközösítenek mindenki mást, és akár félórára is elfoglalják az etetőket - ha pedig egy bátrabb cinege megpróbál közéjük keveredni, egy szemvillantás alatt elüldözik.
A segédek tehát az fenyőpinty:
És a mezei veréb:
A főnök pedig a meggyvágó:
Ahogy az élet minden területén, itt is mindig akad nagyobb hal. Bár a szajkó is verébalakú, de már a varjúfélékhez tartozik, aki hangutánzó képességéről és kék tollairól is híres - én már hallottam utánozni macskanyávogást, egerészölyv kiáltást, autóriasztót (!) és mobiltelefon csörgést is. A szajkó mindenevőként eléggé érdekelt az etetőnél is - méreteiből adódóan pedig elég gyorsan uralma alá hajtja a környéket, főleg, hogy általában 2-3 példány is érkezik egyszerre. Rajta kívül egyedül a fakopáncs az, aki sikeresen tudja megszakítani a meggyvágók uralmát.
Ha pedig a szajkó is menekül, akkor nagyjából biztos, hogy ki érkezik:
Bizony, ha a mókus megjön, mindenki más csak biztos távolból figyeli, amíg a rágcsáló teletömi magát - nem véletlenül, hiszen sok példa van rá, amikor a mókus madárfiókat, sőt, kifejlett apró énekesmadarakat is elfogyaszt, ha nagyon éhes. Persze őt is valós veszély fenyegeti: a héja vagy a nyuszt is szívesen fogyasztja őket, épp ezért folyamatosan kémlelik a környéket, az énekesmadarak veszélyt jelző csicsergésére pedig azonnal kereket oldanak. Így zárul be a kör...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ttom 2020.02.11. 12:51:41
Gabez 2020.02.11. 12:51:44
Amúgy a csuszkával nem nagyon törődnek a többiek, nincs "vigyázállás". ;)
Ja és kihagytad a tengeliceket és a zöldikéket, azok jelentik a tömeget. Nálam volt, hogy 200 madár gyűlt össze.
Nagyon szép képek, várlak a "Madárfotózás" FB csoportban, ha Te készítetted őket! ;)
Mitya Ivanov 2020.02.11. 12:51:46
A másik horror, amikor a tövisszúró gébics szedte szét darabjaira a gerlefiókákat...de ez egy másik történet.
Zed is not dead yet 2020.02.11. 12:51:48
Egyébként érdekes látni a fajoktól és méretektől független kooperációt is köztük, pl. hogy a veréb ül az etetőn és a csőrével lapátolja ki a magot belőle az ablakpárkányra (maga alá egy bő arasszal), ahol pedig nyüzsögnek a többiek, cinegék, meggyvágók, verebek, stb. És ilyet sose csinál, ha egyedül van az etetőn és nincsenek további jelentkezők a kajára, olyankor csak simán eszeget.
Az is érdekes, hogy mennyiféle olyan madár jár az etetőre, amit eddig sose vettem észre, hogy van körülöttünk belőle. Például sok tengelic jár az etetőre, de rendszeresen jön 2 csúszka is (egész télen!), illetve egy egész falkányi őszapó, hihetetlen hogy milyen pici a madár és mekkora farka van ahhoz a kis golyó testéhez képest. Nálunk a tengelicek vezetik az arrogancia-sort, eleve csapatostul jönnek és rengeteget "ordibálnak" egymással is, de minden más madárral is. Ők a meggyvágót is elkergetik akármikor. Mondjuk a meggyvágót a verebek is lelökik az etetőről. Szó szerint, úgy érkezik meg a veréb, hogy gyakorlatilag bodicseket tol és a meggyvágó meg kénytelen repülni egy kört, amíg pedig visszaér, a veréb pont elcsakliz egy napraforgómagot.
