A hihetetlen pánik közepette, meg a home office munkafolyamatok mellett nem nagyon volt kedvem kimozdulni az utóbbi időszakban - szerintem nem vagyok ezzel egyedül mostanság. Ráadásul a felelős gondolkodás része az is, hogy ha teheti az ember, otthon marad - nem is igazán magáért, hanem azokért, akik veszélyeztetettek.

Félreértés ne essék, tudom, hogy komolyan kell venni ezt a vírust, tudom azt is, hogy már az rettenetes, ha egy ember belehal egy betegségbe - itt meg pár ezerrel már túl vagyunk ezen a számon. Ugyanakkor dühítőnek, sőt, idegesítőnek tartom azt a pánikkeltést, amit az utóbbi időben tapasztalhatunk a közösségi és hagyományos médiában - ráadásul sajnos közönsége is van a dolognak, ezért is vannak üres konzerves és húsos polcok az élelmiszerboltokban, WC-papír és kézfertőtlenítő hiány és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vírustól tartó emberek maszkban járják az utcákat, miközben az csak másokat véd tőlük (ha egyáltalán), az egészségügyi dolgozóknak pedig sok esetben emiatt nem jut védőfelszerelés, pedig nekik tényleg kéne.

Na de... Nem akarok még egy felületet adni annak, hogy továbbgyűrűzzön ez a téma, csak azt akartam megmutatni, hogy attól még, mert négy fal közé vagyunk zárva, a természetfotózás még nem feltétlenül válik lehetetlenné. Ezt a fotót a hetedik emeleti erkélyről lőttem tíz perc friss levegős pihenés közben:  

Kis csalás, de van még hasonló témában tavaly előttről néhány hasonló fotóm, hogy bizonyítsam a teóriát (ezek is márciusban készültek, csak akkor hó volt):

Ne pánikoljatok, és főleg, ne higgyetek el mindent, amit a Facebookon olvastok - válogatott, szakmai, de legalábbis hivatalos forrásokra hagyatkozzatok, és persze, ha tehetitek, maradjatok otthon. Olvassatok, sorozatozzatok, filmezzetek, vagy fotózzatok galambokat!