Ahogy a legutóbb említettem, a billegetőcankók, sirályok és récék között a kis kócsag is megjelent a színen, hiszen az alacsony vízállás mellett ő is új vadászterületekkel gazdagodott - én pedig jókor voltam jó helyen szerencsére.
Próbálkozom mindig új dolgokat elkapni, ha egy olyan fajokkal sodor össze a sors, amiket korábban is sikerült már fotóznom. Így van ez a kis kócsaggal is, akiről egészen sok jól sikerült fényképem, sőt, videóm is van korábbról, amint épp vadászik.
Igyekeztem tehát másra koncentrálni, de azért ez nem könnyű egy olyan madárnál, aki az ideje nagy részét vadászattal tölti.
Itt is kutat:
Hirtelen megvilágosodtam, és rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is jó képem még arról, amikor a kis kócsag repül. Így hát türelmesen vártam, le sem vettem a szememet a kócsagról, és szerencsém lett, mert egyszer csak kiemelkedett a vízből:
Aztán néhány méterrel később már fékezett is (ez az egyik kedvenc fotóm arról a napról, micsoda szárnyak és micsoda sárga "cipők"):
Futóművek a vízben, landolás:
Aztán persze újabb, hosszú koncentrálás következett a néhány méterrel távolabbi helyszínen, természetesen halak után kutatással és mozdulatlanná válásokkal fűszerezve:
Míg végül elege nem lett a várakozásból és csodaszép vízcsíkot húzva maga mögött, visszaindult az iszapos, kiürült öbölrészre:
Minden szárnytollat megcsodálhatunk, és persze újra megvillantak a sárga lábak is:
És egy egészen fura póz így a végére:
Hihetetlenül izgalmas a vízi madarak élete, és számomra még egy olyan mindennapos dolog, mint a fel- és leszállás is elképesztő tud lenni - főleg, ha sikerül megörökíteni és megosztani ezeket az élményeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
