Rákattantam mostanában egy kicsit a vízimadarak fotózására. Elsősorban azért, mert rettenetesen kikapcsol az, hogy üldögélek a folyóparton, még akkor is, ha cserében százezer szúnyog lakmározik rajtam. Az egyik leggyakoribb vendég az öbölben a tőkés réce, akire egy délutáni…
Vadászó vízimadarakat fotózni az egyik legérdekesebb dolog - legalábbis szerintem. A szürke gém és sikló csatája után ezúttal egy nagy kócsaggal találkoztam ugyanazon a helyen - és tényleg, nézzétek meg az ötforintos hátulját, kócsag van rajta!
Nem olyan régen a Kiskunsági Nemzeti Parkban jártunk és azóta próbálom megfogalmazni az ott látottakat, illetve az élményeket. Annyira sokszínű, élettel teli, csodálatos hely, hogy nagyon nehéz ezt pár sorban összefoglalni, még képekkel is, ráadásul annyi minden történt…
Pont egy hete jelent meg a pár hónapos visszaemlékezés, amikor a még havas fák között főként cinegéket fotóztam. Folytatnám a megkezdett sort, ezúttal azonban az egyik örök kedvencem, a meggyvágó lesz a főszereplő.
Be volt ütemezve már előre jó pár írás, de a szombat reggelem az összeset felülírta. Gábor, aki édesapám barátja, felrakott egy pár képet a Facebookra búbosbanka fiókákról. Rövid üzenetváltást követően kiderült, hogy van egy pár, aki évek óta a kertjében költ. Elég…
Az már tegnap kiderült, hogy a mezei veréb különlegesen ügyesen fogyaszt szedret! Viszont ugyanilyen ügyesen gyűjtöget a széncinege a fiókáknak - igaz, ő nem éri be holmi gyümölccsel, egyből ragadozó üzemmódba kapcsol és számolatlanul repíti haza a hernyókat a kicsiknek.
Az egyik hétvégén újból elindultam szokásos kis körutamra, de valahogy semmi nem akart működni. A Dunaparton, a szántón, a tavaknál még csak mozgást sem lehetett látni. Meleg is volt, rosszul is aludtam, úgyhogy kicsit nyűgös voltam, hogy még fotózni is hiába indultam el.
Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy: "Amikor minden észérv gyanúsan valami ellen szól, én általában azért is megcsinálom...". Megmondom őszintén, hogy eléggé tetszett és azóta is tetszik - úgyhogy elsősorban ennek szellemében emlékszem most vissza néhány hónappal…
Ha az ember természetet akar fotózni, akkor elengedhetetlen, hogy újabb és újabb fotózásra alkalmas terület után kutasson. Én éppen vízimadár élőhelyeket keresek - elsősorban olyan vizek érdekelnek, ahol nincs horgásztúltengés és egészen a víz szintjéig lehet menni. Az egyik…
Újra az öbölben voltam a kis jégmadár után kutatva - de sajnos most sem jártam nagyobb sikerrel, mint eddig bármikor. Valamiért mindig akkor kezdenek történni a dolgok, amikor már épp elpakolnék és elindulnék haza. Most sem volt ez másképp: a kövek között óriási robajjal…
Minden egyes alkalommal, amikor felcsavarom az objektívet a gépre és elindulok izgatott vagyok, mert nem tudhatom, mit látok majd. Soha nincsen garancia arra, hogy összesodor a sors egy olyan helyzettel, mint például a gém és a sikló csatája. Sőt, arra sincs, hogy bármivel összesodor a…
Már az autóból láttam a mezőn kimérten lépkedő, nagy, fehér madarat, ahogy a fűben kutat. Bár kisbaba épp nem volt nála, azért tudtam, hogy izgalmas délután lesz, mert vadászat közben még soha nem fotóztam fehér gólyát.
Nagyon régóta volt a képzeletbeli "mit szeretnék fotózni" listámon előkelő helyen a róka. Bár a Föld egyik legelterjedtebb ragadozójáról van szó, nekem valahogy sosem volt szerencsém hozzá. Köszönhető ez mondjuk talán annak is, hogy rejtőzhet az ember amennyire csak akar, de ha…
Elég jó jelnek számít, ha a fotózni induló ember már az autóból kiszállva, öt métert megtéve szembe találja magát egy madárral. Főleg, ha ez a madár a sordély. Nem hinném, hogy a köznyelvben sokan beszélnek erről a kis énekesről, én is előbb hinném, hogy a sordély…
Rengeteg fotós oldalt követek Facebookon, és mindig irigykedve néztem a zöld küllőkről készült képeket. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy lényegében csak a küszöbön kell kilépni, feltartani a fényképezőgépet és lenyomni a gombot, a kép úgyis zöld küllőt talál -…
Eddig valamiért sosem alakult úgy, hogy kifejezetten a gémeket menjek fotózni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ha már nincs más programom vasárnapra, ez épp megteszi. A Duna egyik öble pont jó ebben az időszakban, a víz viszonylag alacsony, viszont tele van élettel: halak, békák és…
Régen terveztem már egy fotózós napot, korán keléssel, időben helyszínre éréssel és a többivel - ez hellyel-közzel szombaton össze is jött. Már hat órakor a Duna-parton köröztem - és szerencsére nem voltam egyedül.
Néhány évvel ezelőtt valamelyik nagy múltú csatorna természetfilmjében láttam először a tövisszúró gébicset. Megragadt bennem, elsősorban nem azért, mert maga a madár egészen elképesztő a kék-fehér-fekete-barna színével, hanem mert táplálékszerzési, pontosabban raktározási módszereit még a…
Csak nagyon röviden erről a blogolásról, mielőtt belecsapunk csukék csörtéjébe...(bocs)
Írtam egy dióhéjas összefoglalót arról, hogy miért fotózom, de talán ide is elfér: egyszerűen kikapcsol. Nem vagyok profi, minden, amit a fényképezőgépekről és a fotózásról tudok, azt az internet, a könyvek és…
