A mai történethez vissza kell kanyarodni jó egy hónappal ezelőttig, amikor a csodálatos Bledben töltöttünk néhány napot. Már mutattam a szárcsát, meg a lila fejű récéket is, most pedig jöjjön az egyik személyes kedvencem, a házi veréb - szokatlan környezetben.
Az egyik szombatom váratlanul felszabadult, úgyhogy pénteken felcsaptam a Google térképet és a keresőt és "körbenéztem", hogy merre lenne érdemes elindulni. Némi keresgélés után egy közeli víztározót tűztem ki célul - és milyen jól tettem...
A bledi kiránduláson látott vadvilág első szereplője a szárcsa volt. Szerencsére nem volt egyedül a vízen, sokan rájöttek, hogy amíg vannak turisták, addig viszonylag kevés munkával biztos megélhetést lehet találni...
Az első komolyabb természetfotós élményem egy kis tisztáson lévő madáretetőhöz köthető. Egy régi 75-300-as objektívem volt, amit 20 ezer forintért vettem spórolt pénzből. Az autófókusz körülbelül olyan gyors volt, hogy a gomb megnyomása után nyugodtan fel lehetett tenni egy…
Az utolsó pillanatban eszméltünk, hogy október 23-a miatt hosszú hétvége lesz, így tényleg a last-last-last minute ajánlatok között találtunk egy kiváló kis apartmant Bledben és két nappal később már robogtunk is Szlovénia egyik kis ékszerdoboza felé.
Összekötni a kellemeset a hasznossal - tartja az elcsépelt és agyonhasznált mondás, de azért valljuk be, sokan szeretjük ezt tenni. Én eggyel tovább vittem ezt a gondolatot és a kellemeset kötöttem össze a kellemessel. Egészen jó recept, higgyétek el!
Imádok cserkelni, izgalmas, érdekes, "lélegzet visszafojtós" élmény, aminek sosem tudni, hogy mi lesz a vége. Néha viszont nagyon jó úgy elindulni fotózni, hogy szinte száz százalékig biztos, hogy képekkel tér haza az ember. Ilyen például, amikor a Duna-partra megyek sirályokat…
Bántón süvített a szél a fülem mellett hosszú perceken keresztül, de nem bántam. Ez volt a maszk, ami mögé bújtam. Aztán hirtelen szélcsend. Mozdulatlanná dermedtem, a szívdobogásom is élesen kivehető volt a puszta kísérteties csendjében. Öt méterre, ha lehetett.
Nem úgy van mostanában időm fotózni, ahogy szeretném - így hát amikor csak tehetem, megragadom az alkalmat és kimegyek valamelyik bejáratott helyemre. A legutóbbi fotózáson nem pont úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna - szerencsére...
Úgy hozta a sors, hogy egy hétvégi estén Budapesten voltunk - nálam meg éppen ott volt a fényképezőgépem. Micsoda meglepetés... Mindenesetre ha már ilyen szépen együtt volt minden, kattintottam pár turistás képet.
Amikor az autópályán haladok, mindig azon gondolkozom, hogy bárcsak meg tudnék valahol állni ölyveket fotózni - akik a pályát övező kerítések tetejéről figyelik a történéseket. Nyilván erre semmi esély, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a leállósávban keveregni nem feltétlenül jó dolog. Úgy…
Majdnem három hétig nem fotóztam... Sajnos egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok az utóbbi időben - programok, projektek, kötelezettségek, ráadásul a forróság miatt, ha volt is egy kis időm, kimozdulni nem volt túl sok kedvem. Azt is éreztem viszont, hogy a monitorok előtt ülést muszáj egy kicsit…
A legutóbbi Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kiránduláson óriási szerencsém volt és életemben először láttam és fotóztam vörös gémet - azonban a szárazság miatt visszahúzódó vizek nem tettek jót a fotózásnak sem, így csak a távolból figyeltem a ludakat, gólyatöcsöket és ölyveket.
Mivel azonban az…
Gyurgyalagot fotóztam, amikor az egyik facsoportból egy nagyobb árny indult el óriási sebességgel. Mire odafordultam a fényképezőgéppel, már csak egy-két fotót tudtam elkapni, mielőtt egy közeli fára szállt, és bebújt az ágak közé. A karvaly...
A közelben verebek repdestek, én pedig hamar…
Egészen elképesztő, mennyi gyurgyalag repdes az égen a szántó fölött - ez szerencsére azt jelenti, hogy a költés sikeres volt, most pedig zajlik a fiatalok betanítása. Sokszor próbáltam már közelről megörökíteni őket vadászat közben, most végre ez is sikerült.
Nem vagyok szakértő, és nem is szeretném annak mutatni magam - de azért elég sok tudományos, megalapozott, tényekkel alátámasztott forrásból leszűrhető az, hogy nem halad túl jó irányba a világ még egy olyan laikusnak is, mint én. Itt például elég jól követhetőek a globális felmelegedés okozta…
Sokszor nem úgy alakul egy fotózás, hogy a végére egy teljes, kerek történet lesz a képek összességéből. Persze minden fénykép elmesél valamit, érzést közvetít egy adott pillanatról: ez például azt, hogy másfél órán keresztül kúsztam-másztam közelebb a folyóparttól a…
Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az…
Adós voltam már több mint két hónapja ennek a kirándulásnak a beszámolójával - de jobb későn, mint soha. Egy májusi vasárnapon úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb csúcsát, a 639 méteres Prédikálószéket.
Bár a telefonom szüntelenül jelezte, hogy zivatar érkezik, és rettenetes villámokat rajzolt a miniatűr égre, én azért rendíthetetlenül pakoltam tele a hátizsákomat és indultam el a Duna-partra - mert ugye a régi igazság szerint nem lesz vihar, mert "elszívja a Duna".
