Ben Boda Photography

Azt hiszem, hogy nehezen tudnék szórakoztatóbb és jobban kinéző madarat mondani a kuviknál. Ez az apró bagoly egyszerre mulatságos és egyben hidegvérű vadász - nekem meg volt szerencsém két méterről találkozni vele.

Majdnem egy hónapja nem írtam semmit, amihez nyilván köze van az ünnepeknek, meg annak, hogy ha tehettem inkább fotóztam az írás helyett. Emiatt aztán felhalmozódott pár ezer kép, mert az etetőnél is megerősödött a madarak jelenléte, és sikerült eljutnom két kiváló lesfotózásra is. Ezek közül jön az…

Összekötni a kellemeset a hasznossal - tartja az elcsépelt és agyonhasznált mondás, de azért valljuk be, sokan szeretjük ezt tenni. Én eggyel tovább vittem ezt a gondolatot és a kellemeset kötöttem össze a kellemessel. Egészen jó recept, higgyétek el!

Imádok cserkelni, izgalmas, érdekes, "lélegzet visszafojtós" élmény, aminek sosem tudni, hogy mi lesz a vége. Néha viszont nagyon jó úgy elindulni fotózni, hogy szinte száz százalékig biztos, hogy képekkel tér haza az ember. Ilyen például, amikor a Duna-partra megyek sirályokat…

Bántón süvített a szél a fülem mellett hosszú perceken keresztül, de nem bántam. Ez volt a maszk, ami mögé bújtam. Aztán hirtelen szélcsend. Mozdulatlanná dermedtem, a szívdobogásom is élesen kivehető volt a puszta kísérteties csendjében. Öt méterre, ha lehetett.

Amikor az autópályán haladok, mindig azon gondolkozom, hogy bárcsak meg tudnék valahol állni ölyveket fotózni - akik a pályát övező kerítések tetejéről figyelik a történéseket. Nyilván erre semmi esély, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a leállósávban keveregni nem feltétlenül jó dolog. Úgy…

A legutóbbi Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kiránduláson óriási szerencsém volt és életemben először láttam és fotóztam vörös gémet - azonban a szárazság miatt visszahúzódó vizek nem tettek jót a fotózásnak sem, így csak a távolból figyeltem a ludakat, gólyatöcsöket és ölyveket. Mivel azonban az…

Gyurgyalagot fotóztam, amikor az egyik facsoportból egy nagyobb árny indult el óriási sebességgel. Mire odafordultam a fényképezőgéppel, már csak egy-két fotót tudtam elkapni, mielőtt egy közeli fára szállt, és bebújt az ágak közé. A karvaly... A közelben verebek repdestek, én pedig hamar…

Egészen elképesztő, mennyi gyurgyalag repdes az égen a szántó fölött - ez szerencsére azt jelenti, hogy a költés sikeres volt, most pedig zajlik a fiatalok betanítása. Sokszor próbáltam már közelről megörökíteni őket vadászat közben, most végre ez is sikerült.

Sokszor nem úgy alakul egy fotózás, hogy a végére egy teljes, kerek történet lesz a képek összességéből. Persze minden fénykép elmesél valamit, érzést közvetít egy adott pillanatról: ez például azt, hogy másfél órán keresztül kúsztam-másztam közelebb a folyóparttól a…

Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az…

Bár a telefonom szüntelenül jelezte, hogy zivatar érkezik, és rettenetes villámokat rajzolt a miniatűr égre, én azért rendíthetetlenül pakoltam tele a hátizsákomat és indultam el a Duna-partra - mert ugye a régi igazság szerint nem lesz vihar, mert "elszívja a Duna".

Elég sokat járok az öbölben, de eddig a figyelmemet leginkább a kócsagok, récék és gémek kötötték le - pedig van még mit fotózni arra. Találtam egy helyet, ahol az alacsony vízállás mellett szinte a víz szintjén tudtam ülni, és mivel a fattyúszerkők és sirályok épp arra…

Egy korábbi poszt alatt kommentben érkezett a sugallat, hogy nem ártana mozgóképekben is megörökíteni egy-két jelenetet - például a kócsagok vadászatát. És mivel videózni egy-egy kivétellel szinte alig szoktam, így érdekel ez a kihívás. Itt az első próbálkozás...

Mióta szarvasmarhákat legeltetnek a környéken, egészen elviselhetetlen a "légyhelyzet" a szántón: lényegében nem lehet egy métert sem megtenni anélkül, hogy tíz és száz közötti légy ne lepné el az embert. Legutóbb már a parkoló autót is belepték a legyek, úgyhogy…

Minden egyes alkalommal úgy indulok el fotózni otthonról, mint egy kisfiú, aki épp indul a szüleivel a játékboltba megvenni a régóta vágyott játékot. Fénysebességgel futnak át a lehetséges történések az agyamon: hátha sikerül az áhított koncepciót megvalósítani, vagy lefotózni valami olyat, amit…

Már sokszor bebizonyosodott, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parkban egymásnak adják át a stafétabotot a fotóalanyok - a fattyúszerkők és bivalyok fotózása után tényleg egy métert sem kellett tennem, mert egyszerűen berepült elém öt méterre az egyik régi kedvencem, a gólyatöcs. 

A vasárnap délutánom viszonylag szabad volt, valahogy gyorsan a kezembe került az ágyúcsőre emlékeztető kölcsönobjektív és hamar a Kiskunsági Nemzeti Park felé tartottam (hiszen ilyen, ilyen és ilyen élményekben volt részem legutóbb is).

A kócsag fotózás után egy napot sem akartam vesztegetni az új objektívvel, úgyhogy másnap munka után gyorsan a szántók felé vettem az irányt - ott mindig szinte garantált a siker, valami mindig történik, ráadásul a mindennapos viharok is épp szünnapot tartottak.

A mai történet egy nagy köszönettel kezdődik - nem mindennapi dolog történt ugyanis. Néhány hete a napi hirdetés böngészésem közben rátaláltam egy régi vágyamra, egy gyönyörű objektívre, ami igazi természetfotós ínyencség - ennek megfelelően szabad szemmel, jó messziről…