Gyurgyalagot fotóztam, amikor az egyik facsoportból egy nagyobb árny indult el óriási sebességgel. Mire odafordultam a fényképezőgéppel, már csak egy-két fotót tudtam elkapni, mielőtt egy közeli fára szállt, és bebújt az ágak közé. A karvaly...
A közelben verebek repdestek, én pedig hamar összeraktam a képet: a vadász már lesben áll és nagyon jó pozícióban van, hiszen úgy helyezkedett, hogy a háta mögött legyen a Nap, így a verebek még nehezebben ...
Egészen elképesztő, mennyi gyurgyalag repdes az égen a szántó fölött - ez szerencsére azt jelenti, hogy a költés sikeres volt, most pedig zajlik a fiatalok betanítása. Sokszor próbáltam már közelről megörökíteni őket vadászat közben, most végre ez is sikerült.
...
Nem vagyok szakértő, és nem is szeretném annak mutatni magam - de azért elég sok tudományos, megalapozott, tényekkel alátámasztott forrásból leszűrhető az, hogy nem halad túl jó irányba a világ még egy olyan laikusnak is, mint én. Itt például elég jól követhetőek a globális felmelegedés okozta változások a NASA tolmácsolásában. Ott vannak a világszerte pusztító bozót- és erdőtüzek, az átlaghőmérséklet emelkedését pedig a saját bőrünkön is ...
Sokszor nem úgy alakul egy fotózás, hogy a végére egy teljes, kerek történet lesz a képek összességéből. Persze minden fénykép elmesél valamit, érzést közvetít egy adott pillanatról : ez például azt, hogy másfél órán keresztül kúsztam-másztam közelebb a folyóparttól a kis kócsag felé, hogy új perspektívából, és közelebbről tudjam követni a szokásait. A másfél órás kúszás-mászást követően aztán egyszer csak felpillantott, majd köszönte ...
Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az első találkozást követően magától értetődő volt, hogy másnap reggel is meglátogatom a sziklás részt, ahol a kárókatonák pihentek - és szerencsémre újra ott voltak, ráadásul ez ...
Július utolsó hetében sikerült egy kicsit kiszakadni a szürke mindennapokból és öt napig kikapcsolni a horvát tengerparton. Aki követi a Ben Boda Photo Facebook oldalát, az már láthatta, hogy azért a fényképezőgépet nem hagytam itthon - és milyen jól tettem...
...
Adós voltam már több mint két hónapja ennek a kirándulásnak a beszámolójával - de jobb későn, mint soha. Egy májusi vasárnapon úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb csúcsát, a 639 méteres Prédikálószéket.
...
Ahogy a legutóbb említettem , a billegetőcankók, sirályok és récék között a kis kócsag is megjelent a színen, hiszen az alacsony vízállás mellett ő is új vadászterületekkel gazdagodott - én pedig jókor voltam jó helyen szerencsére.
...
Bár a telefonom szüntelenül jelezte, hogy zivatar érkezik, és rettenetes villámokat rajzolt a miniatűr égre, én azért rendíthetetlenül pakoltam tele a hátizsákomat és indultam el a Duna-partra - mert ugye a régi igazság szerint nem lesz vihar, mert "elszívja a Duna".
...
Elég sokat járok az öbölben, de eddig a figyelmemet leginkább a kócsagok, récék és gémek kötötték le - pedig van még mit fotózni arra. Találtam egy helyet, ahol az alacsony vízállás mellett szinte a víz szintjén tudtam ülni, és mivel a fattyúszerkők és sirályok épp arra vadásztak, gondoltam megpróbálok egy-két madarat röptében fotózni.
...
A természetfotózás egyik szépsége, hogy a fotóalanyok tárháza szinte kifogyhatatlan. Bárhova néz az ember, mindenhol élőlényeket lát - a kérdés csak az, hogy valóban látunk-e, vagy csak nézünk... Én hétvégén megpróbáltam kihívás elé állítani magamat és a szokásostól a lehető legeltérőbb helyzetben kipróbálni, hogy mire is vagyok képes.
...
Bármennyire is nagy kedvvel vágok bele egy-egy fotózós körtúrába, azért megesik, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy elterveztem és még egy verebet sem sikerül fotózni. Így volt ez egy április közepi napon is - szerencsére a naplemente a segítségemre sietett.
...
Majdnem egy hete nem jártam semerre a kamerával - tudom, nem olyan hosszú idő, de azért már hiányzott egy jó cserkelés. Kedden tehát nyakamba vettem a felszerelést, és elindultam a szántóra, ahol pacsirtát szerettem volna fotózni - már régóta.
...
Egy korábbi poszt alatt kommentben érkezett a sugallat, hogy nem ártana mozgóképekben is megörökíteni egy-két jelenetet - például a kócsagok vadászatát. És mivel videózni egy-egy kivétellel szinte alig szoktam, így érdekel ez a kihívás. Itt az első próbálkozás...
...
...
Minden egyes alkalommal úgy indulok el fotózni otthonról, mint egy kisfiú, aki épp indul a szüleivel a játékboltba megvenni a régóta vágyott játékot. Fénysebességgel futnak át a lehetséges történések az agyamon: hátha sikerül az áhított koncepciót megvalósítani, vagy lefotózni valami olyat, amit eddig nem - de igazából az is elég, ha két órát kikapcsolhatok. Bár csak néhány kilométerre vagyok otthonról, a problémáktól, stressztől és minden mástól ...
Már sokszor bebizonyosodott, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parkban egymásnak adják át a stafétabotot a fotóalanyok - a fattyúszerkők és bivalyok fotózása után tényleg egy métert sem kellett tennem, mert egyszerűen berepült elém öt méterre az egyik régi kedvencem, a gólyatöcs.
...
A vasárnap délutánom viszonylag szabad volt, valahogy gyorsan a kezembe került az ágyúcsőre emlékeztető kölcsönobjektív és hamar a Kiskunsági Nemzeti Park felé tartottam (hiszen ilyen , ilyen és ilyen élményekben volt részem legutóbb is).
...
A kócsag fotózás után egy napot sem akartam vesztegetni az új objektívvel, úgyhogy másnap munka után gyorsan a szántók felé vettem az irányt - ott mindig szinte garantált a siker, valami mindig történik, ráadásul a mindennapos viharok is épp szünnapot tartottak.
...
A mai történet egy nagy köszönettel kezdődik - nem mindennapi dolog történt ugyanis. Néhány hete a napi hirdetés böngészésem közben rátaláltam egy régi vágyamra, egy gyönyörű objektívre, ami igazi természetfotós ínyencség - ennek megfelelően szabad szemmel, jó messziről is egészen tisztán kivehető összeget kértek érte. Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, és írtam egy szívhez szóló levelet az eladónak, hogy nem számítana-e be ezt-azt az én ...
