Nagyjából két éve ismertem meg Józsit, és azóta vagyok nagy rajongója a munkájának (ami igazából a hobbija és egyben szenvedélye), amit néhány barátjával végez a Jászságban. Madárfotózást népszerűsít, ráadásul lehetőséget is biztosít fotósoknak, hogy az általuk épített és fenntartott lesekből…
Nem is tudom, hányszor figyeltem már és fotóztam cigánycsukokat - ami biztos ennyi alkalom után, hogy az egyik legérdekesebb apró vártamadár, amivel összefuthatunk a mezőgazdasági területek szélén.
Egy április végi motorozás közben vetődtünk el egy közeli halastóhoz, ahol pár éve jártam utoljára fotózni. Nagy, fehér madárcsapatra lettem figyelmes, először azt hittem, hogy kócsagokat látok, aztán rájöttem, hogy ők bizony a fokozottan védett kanalas gémek!
A szokásos kora májusi fotózásra készültem - általában cigánycsukok, őrgébicsek, gyurgyalagok kerülnek ilyenkor "lőtávolba", esetenként egy vadászatba feledkező vörös vércse vagy egerészölyv repül be elém, meg persze mindig szánok egy kis időt a rókák kotorékához, aztán irány haza. Szerencsére egy…
Minden évben az afrikai szavannákon érzem magam, amikor a jellegzetes "prü" hangokat meghallom a fejem fölött és csapatostól megjelennek a puszta egén a gyurgyalagok. Szerencsére idén májusban sem kellett sokat várni és végre sikerült néhány méterről megfigyelni őket!
Előre szólok: ki fog akadni a cukiságmérő - legalábbis az enyém elég gyorsan a maximumon volt, amikor május elején végre előbújtak a róka kölykök a kotorékból.
Ha valaki mostanában autózik és lakott területen kívül is vezet az útja, akkor nagy eséllyel találkozni fog az út mentén csipegető fácánokkal - ha véletlenül mégsem, akkor a hangját előbb-utóbb biztosan hallhatja, imádnak jelt adni magukról egy-egy éktelen kiáltással.
A szántón vadászó kócsagokhoz próbáltam valamilyen úton-módon közelebb kerülni - elenyésző sikerrel -, amikor megállt mellettem egy sötétzöld pick-up és barátságosan rámköszönt a vadász.
Ez is eljött: brandet indítunk, hogy a blog madarainak érdekes, vicces és cool történetei minél több emberhez eljussanak, felhívva a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
Alig bírtam kinyitni a szememet, olyan korán csörgött az ébresztő, félholtan hurcoltam végig magam a reggeli teendőkön. Amikor a felhős égbolton megjelentek az első fénysugarak, már régen a fa mögött álltam. Aztán álltam és álltam és álltam - és nem történt semmi.
Nagyon sokszor láttam fenyőpintyeket az etető környékén - majdnem az összes alkalommal messze elkerültek és esélyem sem volt értékelhető fotókat készíteni. Aztán jött a józan paraszti ész és a karnyújtásnyira lévő megoldás - bebújtam egy fa mögé...
Azt hiszem, hogy nehezen tudnék szórakoztatóbb és jobban kinéző madarat mondani a kuviknál. Ez az apró bagoly egyszerre mulatságos és egyben hidegvérű vadász - nekem meg volt szerencsém két méterről találkozni vele.
Óriási lemaradásban vagyok a történésekhez képest, de igyekszem ledolgozni a hátrányt. Több mint egy hónapja jártunk a Hortobágyon, ahol a régi álmomat megvalósítva végre testközelből láthattam a rétisast. Pontosabban volt, hogy egyszerre tizenhetet...
Az utóbbi pár héten eléggé sűrűre sikerült a program - egy dologra azonban megpróbáltam figyelni, hogy minden héten vigyek egy kis eleséget az etetőhöz. Szerencsére nem egyedül etetek, sokan érzik szívügyüknek a madarak jólétét, úgyhogy sokszor színültig töltött etetők vártak, de akkora a…
Majdnem egy hónapja nem írtam semmit, amihez nyilván köze van az ünnepeknek, meg annak, hogy ha tehettem inkább fotóztam az írás helyett. Emiatt aztán felhalmozódott pár ezer kép, mert az etetőnél is megerősödött a madarak jelenléte, és sikerült eljutnom két kiváló lesfotózásra is. Ezek közül jön az…
Itt a tél, a téllel együtt pedig újra nagyon népszerű lesz a madáretető és a környéke. Az egyik ilyen etetős fotózásnál lettem figyelmes egy nagyhangú apróságra, az ökörszemre. Hetekig jártam vissza az etetőhöz, míg végül sikerrel jártam...
Ködös, nyúlós, hideg idő van szitáló esővel most, amikor kinézek az ablakon, ilyenkor még jobb visszanézni a régebbi fotókat és visszaugrani egy kicsit az időben a napsütéses, kellemes melegbe. Október végén a Bledi-tónál voltunk, amiről már írtam itt és itt és itt. Most pedig a már korábban ígért…
Az egyik szombatom váratlanul felszabadult, úgyhogy pénteken felcsaptam a Google térképet és a keresőt és "körbenéztem", hogy merre lenne érdemes elindulni. Némi keresgélés után egy közeli víztározót tűztem ki célul - és milyen jól tettem...
A bledi kiránduláson látott vadvilág első szereplője a szárcsa volt. Szerencsére nem volt egyedül a vízen, sokan rájöttek, hogy amíg vannak turisták, addig viszonylag kevés munkával biztos megélhetést lehet találni...
Összekötni a kellemeset a hasznossal - tartja az elcsépelt és agyonhasznált mondás, de azért valljuk be, sokan szeretjük ezt tenni. Én eggyel tovább vittem ezt a gondolatot és a kellemeset kötöttem össze a kellemessel. Egészen jó recept, higgyétek el!
