Picit rozsdásan, jó nagy kihagyás után, de visszatértem - ezúttal egy rövid, picit béna videóval. Semmi extrára ne számítsatok: egy szép, tavaszias, március végi délutánon a Duna parton üldögélve vettem észre ezt a dankasirály párt, és mivel pont nálam volt a kis Panasonic bridge, gyorsan lőttem…
Ködös, nyúlós, hideg idő van szitáló esővel most, amikor kinézek az ablakon, ilyenkor még jobb visszanézni a régebbi fotókat és visszaugrani egy kicsit az időben a napsütéses, kellemes melegbe. Október végén a Bledi-tónál voltunk, amiről már írtam itt és itt és itt. Most pedig a már korábban ígért…
Az egyik szombatom váratlanul felszabadult, úgyhogy pénteken felcsaptam a Google térképet és a keresőt és "körbenéztem", hogy merre lenne érdemes elindulni. Némi keresgélés után egy közeli víztározót tűztem ki célul - és milyen jól tettem...
A bledi kiránduláson látott vadvilág első szereplője a szárcsa volt. Szerencsére nem volt egyedül a vízen, sokan rájöttek, hogy amíg vannak turisták, addig viszonylag kevés munkával biztos megélhetést lehet találni...
Az utolsó pillanatban eszméltünk, hogy október 23-a miatt hosszú hétvége lesz, így tényleg a last-last-last minute ajánlatok között találtunk egy kiváló kis apartmant Bledben és két nappal később már robogtunk is Szlovénia egyik kis ékszerdoboza felé.
Imádok cserkelni, izgalmas, érdekes, "lélegzet visszafojtós" élmény, aminek sosem tudni, hogy mi lesz a vége. Néha viszont nagyon jó úgy elindulni fotózni, hogy szinte száz százalékig biztos, hogy képekkel tér haza az ember. Ilyen például, amikor a Duna-partra megyek sirályokat…
Nem vagyok szakértő, és nem is szeretném annak mutatni magam - de azért elég sok tudományos, megalapozott, tényekkel alátámasztott forrásból leszűrhető az, hogy nem halad túl jó irányba a világ még egy olyan laikusnak is, mint én. Itt például elég jól követhetőek a globális felmelegedés okozta…
Sokszor nem úgy alakul egy fotózás, hogy a végére egy teljes, kerek történet lesz a képek összességéből. Persze minden fénykép elmesél valamit, érzést közvetít egy adott pillanatról: ez például azt, hogy másfél órán keresztül kúsztam-másztam közelebb a folyóparttól a…
Ülök a hőhullám tarajos tetején és arról ábrándozom átfutva a tengerparti képeket, hogy mennyire jó lenne újra a hűsítő habok között lenni... A kormoránok könnyebb helyzetben vannak, ők bármikor hűthetik magukat egy kicsit a tengerben. Na de ugorjunk is vissza az időben: az…
Bár a telefonom szüntelenül jelezte, hogy zivatar érkezik, és rettenetes villámokat rajzolt a miniatűr égre, én azért rendíthetetlenül pakoltam tele a hátizsákomat és indultam el a Duna-partra - mert ugye a régi igazság szerint nem lesz vihar, mert "elszívja a Duna".
Elég sokat járok az öbölben, de eddig a figyelmemet leginkább a kócsagok, récék és gémek kötötték le - pedig van még mit fotózni arra. Találtam egy helyet, ahol az alacsony vízállás mellett szinte a víz szintjén tudtam ülni, és mivel a fattyúszerkők és sirályok épp arra…
Egy korábbi poszt alatt kommentben érkezett a sugallat, hogy nem ártana mozgóképekben is megörökíteni egy-két jelenetet - például a kócsagok vadászatát. És mivel videózni egy-egy kivétellel szinte alig szoktam, így érdekel ez a kihívás. Itt az első próbálkozás...
Minden egyes alkalommal úgy indulok el fotózni otthonról, mint egy kisfiú, aki épp indul a szüleivel a játékboltba megvenni a régóta vágyott játékot. Fénysebességgel futnak át a lehetséges történések az agyamon: hátha sikerül az áhított koncepciót megvalósítani, vagy lefotózni valami olyat, amit…
Már sokszor bebizonyosodott, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parkban egymásnak adják át a stafétabotot a fotóalanyok - a fattyúszerkők és bivalyok fotózása után tényleg egy métert sem kellett tennem, mert egyszerűen berepült elém öt méterre az egyik régi kedvencem, a gólyatöcs.
A vasárnap délutánom viszonylag szabad volt, valahogy gyorsan a kezembe került az ágyúcsőre emlékeztető kölcsönobjektív és hamar a Kiskunsági Nemzeti Park felé tartottam (hiszen ilyen, ilyen és ilyen élményekben volt részem legutóbb is).
A mai történet egy nagy köszönettel kezdődik - nem mindennapi dolog történt ugyanis. Néhány hete a napi hirdetés böngészésem közben rátaláltam egy régi vágyamra, egy gyönyörű objektívre, ami igazi természetfotós ínyencség - ennek megfelelően szabad szemmel, jó messziről…
A Kiskunsági Nemzeti Park szinte kifogyhatatlan élményekkel gazdagított a legutóbbi túránk során. Írtam már a róka kölykökről és a gólyatöcsökről is - ezúttal pedig a szintén hihetetlenül izgalmas gulipánok következnek.
Az első impulzus, amiért el akartam kezdeni madarakat fotózni egy gólyatöcsről készült felvétel volt, amit egy magazinban láttam. Fekete-fehér tollazat, előrehajló piros láb egy nagy víz közepén a lemenő Nap fényében - annyira megragadott, hogy tényleg ennek köszönhetően kezdtem el beleásni magamat…
Rákattantam mostanában egy kicsit a vízimadarak fotózására. Elsősorban azért, mert rettenetesen kikapcsol az, hogy üldögélek a folyóparton, még akkor is, ha cserében százezer szúnyog lakmározik rajtam. Az egyik leggyakoribb vendég az öbölben a tőkés réce, akire egy délutáni…
Vadászó vízimadarakat fotózni az egyik legérdekesebb dolog - legalábbis szerintem. A szürke gém és sikló csatája után ezúttal egy nagy kócsaggal találkoztam ugyanazon a helyen - és tényleg, nézzétek meg az ötforintos hátulját, kócsag van rajta!
